Képes Gábor: Az URAL-on innen - és túl. Séta az Országos Műszaki Múzeum matematika- és számítástechnika-történeti gyűjteményében (Tárlatvezető füzetek 1. Budapest, 2006)

keletkező vegyületek mennyiségének számításánál segédkezett, attól függően, hogy melyik kutatóintézet rendelt meg munkát a géptől. Akkoriban a jövőt fürkésző tudósok úgy gondolták, hogy mindössze néhány számítógép ki tudja majd szolgálni egy teljes ország minden számítási igényét, a teljes „népgazdaságot". Később a nagyobb cégek ügyvitelét, leltározását, raktárkészlet nyilvántartását, könyvelését is számítógépek vették át. A klasszikus irodagépek az 1980-as években adták át a helyüket az ekkorra már - közületek, cégek számára viszonylag olcsóvá váló számítógépeknek. Manapság több millió számítógép üzemel országunkban: ezek között gépkocsikba, ipari robotokba épített célszámítógépek éppúgy vannak, mint otthoni, asztali PC-k, amelyeket főként szövegszerkesztéshez, elektronikus levelezéshez - és játékhoz használunk. Efféle célokra az első számítógépeket alkalmazni gazdaságtalan lett volna, s a gépek nem is tudtak volna megbirkózni a látványos feladattal: hisz többnyire grafikus megjelenítőjük sem volt. Ugyanakkor a mai, korszerű gépek alkalmasak mindazon feladatok elvégzésére, amelyre elődeik alkalmasak voltak. A számítógép, ha a felépítését tekintjük, ma sem más, mint akkoriban: egy rendkívül bonyolult tudományos 2. ábra Neumann János műszer. S a mai PC-k is azon elvek szerint működnek, amelyeket a magyar származású, Amerikában élő Neumann János (1903-1957) vetett papírra az 1940-es években.