Képes Gábor: Az URAL-on innen - és túl. Séta az Országos Műszaki Múzeum matematika- és számítástechnika-történeti gyűjteményében (Tárlatvezető füzetek 1. Budapest, 2006)

Az AIM-65 néhány példánya hobbistákhoz is eljutott, akik nem komoly gyártási folyamatok vezérlésére szánták: a hetvenes évek végének amerikai megszállottjai a vasútmodelleket is számítógéppel irányították, és arra bízták a kerti hőmérő adatainak regisztrálását is. Ez a típus nem könnyítette meg a programozója dolgát, a felhasználóbarát, jól áttekinthető kezelő felületre még néhány évet várni kell. A lelkesedés azonban megelőzte a valós lehetőségeket. Nem lehet használni még semmire, használjuk hát mindenre! - kis túlzással ez lehetett a jelszavuk a környezetük által nem egyszer megmosolygott első mikroszámítógépeseknek. Az otthoni számítógépépítők mozgalma hasonló ipari arculatú berendezéseket kívánt a saját képére formálni, megszelídíteni - vagy a semmiből épített teljesen egyszerű „számítógép-embriókat". A rádióamatőröket, műegyetemistákat, kísérletező kedvű laikusokat (nem egyszer hóbortos „meg nem értett zseniket") tömörítő Homebrew Computer Club (HCC), azaz „házisütetű" számítógépesek klubja sokáig a katalizátora lett a személyi számítógép fejlesztéseinek. A nyolcvanas évek eleje jelenti a fordulópontot: 1980-81-ben jelenik meg egy provokatív, extravagáns szakújságíró, Adam Osborne az első hordozható személyi számítógéppel, az Osborne-1-gyel (mi egy vetélytársát őrizzük, a Kaypro-4-et). Ugyanebben az évben mutatja be az IBM világcég szabványteremtő professzionális személyi számítógépét, az IBM PC-t (gyűjteményünk számos klónja mellett elődjét, az IBM Displaywriter szövegszerkesztő célszámítógépet, kiforrott változatát, a PS/2 Model 30-at, valamint egy korai hordozható változatát, a PS/2 Model P70-et őrzi).