Kossuth Lajos és a vukovár-fiumei vasút. Kossuth Lajos levelezése Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnökkel 1846-1848 (2006)

1. Ajánlás és bevezető 5

Ajánlás és bevezető Tisztelt Ovasók ! Több mint 150 év távlatából visszatekintve Kossuth Lajos személyében az államférfit látjuk, a reformkor nagy alakját, a mozgósító erejű szónokot, 1848 vezéralakját, a „trónfoszfót" és a kormányzót. Szerteágazó tevékenységének azt a részét őrizte meg a közös emlékezet, amellyel közvetlenül formálta hazánk történelmét. Az utókor előtt rejtve maradt, vagy feledésbe merült azonban sok éves munkálkodása a Vukovár-Fiume vasút megszületéséért, noha a 19. század közepének perspektívájából vizsgálva nagy_szerű, úttörő vállalkozás volt ez; a reformkor pezsgésében felszabaduló alkotóerő egyik szép megnyilvánulása. A magyarországi vasút hőskorában hosszú út vezetett a lehetőség és a szükségszerűség felismerésétől addig, míg 1848-ban a történelem fordulata lehetővé tette egy még nagyobb szabású terv, a Pest-Fiume vasút megvalósítását. De ez már egy másik történet. A 19. század negyvenes éveinek elején sokak számára még nem volt nyilvánvaló, hogy a vasút lesz a következő száz év meghatározó közlekedési eszköze, sokan voltak a kételkedők. Egyegy jelentős vasútvonal megépítése még az emberiség tudásának és erejének határait feszegette. Emberrel és természettel egyaránt szembe kellett tehát szállnia annak, aki egy ilyen jelentős vállalkozás motorjává akart válni, mint ahogy Kossuth azzá vált. A felszínes szemlélődő számára talán meglepő, hogy Kossuth egy ilyen látszólag csekély jelentőségű „részletkérdéssel" foglalkozott abban az évtizedben, amelyben oly magasba ívelt politikusi pályája. Akkoriban azonban éppen az ilyen „részletkérdéseken" múlott, hogy a reformkor politikai lendülete túllép-e a törvényéhozás keretein, s képes lesz-e a társadalom és a gazdaság egészének hajtóerejévé válni. Kossuth Lajos és kortársai egymást erősítve, s nem ritkán egymással versengve keresték a lehetőségeket, amelyekkel lendületet adhattak Magyarország fejlődésének. Ennek eredményeként születtek meg a korszak jelképpé vált nagy alkotásai is a Lánchídtól a Tisza-szabályozásáig. A reformkor nagyjai, Kosssuthtól kezdve Vásárhelyin és Vesselényin át Széchenyiig - hogy csak a legismertebbekről szóljak - nem csak a szónoki emelvényen alkottak nagyot. Vágyaikat, elveiket, terveiket hirdették, de kivették részüket a hétköznapok fáradságos, gyakran vesződséges, nem egyszer reménytelennek tűnő munkájából is. Kossuth Lajost erről az oldaláról kevéssé ismerjük, ezért érdekes számunka Franz Kreuter vasútépítő mérnökkel folytatott levelezése, amely nem kizárólag a témával hivatásszerűen foglalkozók érdeklődésére tarthat számot. A két kiváló férfiú levélváltása élvezetes olvasmányt nyújthat az érdeklődő laikusok számára is. Igényes stílusban megfogalmazott írásaik nem csak egy roppant nagy és sokrétű vállalkozás nehézségeiről adnak hírt, hanem egy színes és eleven korrajzot is felvázolnak - a vasút hőskoráról, de nem csak a vasútról- az értő olvasó előtt. Ezt a képet szélesebb távlatokból világítja meg a történeti hátteret felvázoló, tudományos igénnyel készült tanulmány. A levelekből megtudhatjuk, hogy már a reformkor legendás éveiben is megoszlottak a vélemények a közjó szolgálatáról. Akkoriban is gyakran keresztezték egymást az önmagukban mégoly nemes törekvések. A levelezést végigolvasva ismét meggyőződhetünk arról, hogy bár az elmúlt közel 160 évben óriáisi változásokon ment keresztül a világ és ezen belül Magyaror5