Kovács Győző: 100 éve született Neumann János (Technikatörténeti monográfiák 1. Országos Műszaki Múzeum, Budapest, 2003)

Az Egységes Számítógép Rendszer (ESzR)

fejlesztése ellen volt. Azt hangoztatták, hogy a számítógép csak státusszimbólum, a számítógép a vállalatoknak nem takarít meg semmit, nyugati divathóbort és persze óriási kiadás (kondicionált gépterem, számítógép, adat-előkészítő egységek stb), felesleges luxus, ezért nem szabad ezt a technikát fejleszteni. Ennek ellenére - elsősorban az OMFB, nem túl nagydobra verve a dolgot - elkezdte a nyugat-európai országok kormányzati szerveivel és néhány gyárral is (CM, ICL, Siemens, Regnencentralen stb) az együttműködési tapogatózásokat, az embargó miatt nem sok sikerrel. Szinte egyedül a franciák adtak az együttműködésre pozitív választ, ugyanis De Gaulle Franciaországa ezzel is demonstrálni szerette volna, hogy nem függ az amerikaiaktól. Közben a szocialista országokban is egyre jobban érett a helyzet, nagyon sok országban, de még a Szovjetunóban is megerősödött az igény, hogy számítógépekre van szükség nem csak a tudományban és a kutatásban, de a gazdaság különféle területein is. 1968 végén - egészen váratlanul - a szovjet miniszterelnök, Koszigin levelet írt minden KGST ország kormányának, amiben - érvekkel alátámasztva - egy közös számítógép család kifejlesztését és gyártását javasolta. Magyarországon, amint ez a Koszigin levél megérkezett, a számítógépeket addig ellenző - politikai és gazdasági - vezetők azonnal beálltak a sorba, eldöntötték, hogy a magyarok is csatlakoznak Koszigin javaslatához. A levében azt is javasolták, hogy az addig túl bürokratikus KGST vezetés helyett egy új, a KGST-től független szervezetet kell létre hozni. Ezt hívták Egységes Számítógép Rendszernek (ESzR). Létrejött a szervezetet irányító Számítástechnikai Kormányközi Bizottság (SzKB), a kormány a magyar ESzR ügyek irányításával Sebestyén Jánost bízta meg. Az SzKB keretében megalakult az ESzR Főkonstruktőri Tanács, amiben Magyarországot dr. Náray Zsolt főkonstruktőr képviselte. A tagországok főkonstruktőrei ekkor határozták el, hogy „prototípusként" az akkor már négy éves IBM 360-as számítógépeket fogadják el. Ez magyarul annyit jelentett: a KGST országok IBM 360-as klónokat fognak