Kovács Győző: 100 éve született Neumann János (Technikatörténeti monográfiák 1. Országos Műszaki Múzeum, Budapest, 2003)

Juhász István (1894-1981)

Egy tökéletes elektromechanikai konstrukció, a lőelemképző Juhász István az elsők között ismerte fel - ebben valószínűleg első világháborús élményei is közrejátszottak - hogy az elkövetkezendő, második világhábo­rúban a repülőgépeknek és a légi csaták­nak igen nagy lesz a jelentősége, amire a hadseregek légelhárításának is fel kell készülnie. A tüzéreknek a lövegekkel pontosan kell célozniuk, amihez vi­szont jól és főleg gyorsan kell kiszámí­tani a tüzeléshez a lőelemeket. A repülők - már a húszas és a harmincas években is - egyre gyorsabban és magasabbra szálltak, sőt igen bonyolult manővereket is végre tudtak hajtani, amikkel a pilóták az ágyúk tüzét szerették volna elkerülni. Nem volt nehéz megjósolni, hogy a negyvenes évekre a re­pülőgépeknek mindezen képességei tovább tökéletesednek, így a löve­geknek a kézi vezérléséről - előbb vagy utóbb - át kell állni a tüzelés gépi vezérlésére, amihez pedig lőelemképzőre volt szükség. Juhász István már 1926-ban elkezdte az első kísérleteket a Szabó Sándor tartalékos tüzérfőhadnagy által kitalált Szabó-GAMMA lőelemképzővel. A készülék azonban nem váltotta be a reményeket, a szál­lítása nehézkes volt, a működése pedig bizonytalan, ezért a kísérleteket Juhász István leállította, és a készüléket tö­kéletesen áttervezte. Több alapvető vál­tozást vezetett be. Az egyik leglényege­sebb változás az volt, hogy a lőelem­képző egyszerre tüzelő négy löveget vezérelt, ha a repülő a négy ágyú tüzébe került, akkor biztosan megsemmisült. A GAMMA-Juhász lőelemképző egyszerre négy légvédelmi löveg tüzét irányította

Next

/
Thumbnails
Contents