Kovács Győző: 100 éve született Neumann János (Technikatörténeti monográfiák 1. Országos Műszaki Múzeum, Budapest, 2003)

Az első hazai elektronikus számítógép, az M-3 (1957-59)

sai kiszabadultak a börtönből és - természetesen - a számítástechnikai (akkor ezt a technikát még nem így hívták, a nevet később, 1958 táján, Münnich Antal kollégánktól kapta) kutatásokat szerették volna folytatni. Tarján 1955-ben a Méréstechnikai és Műszerügyi Kutató Intézetben szervezett egy kis kutatócsoportot, ahol tovább vitte a korábbi számítógép-fejlesztéseket. Nem sokkal később - 1956-ban - a Magyar Tudományos Akadémia hozzájárult egy elektronikus digitális számítógép építéséhez. A projekt végrehajtására létrehozták az MTA Kibernetikai Kutató Csoportot (MTA KKCs), aminek a vezetőjévé egy Magyarországra korábban visszatért volt szovjet emigránst, villamosmérnököt, Varga Sándort nevezték ki. Tarján Rezső tudományos igazgatóhelyettesi beosztást kapott. 1957 közepén az MTA KKCs egy csoport frissen végzett egyetemistát - matematikusokat és villamosmérnököket, szerencsére én is bent voltam a címzettek között - vett fel az elektronikus számítógép megépítésére. Tarján egy saját tervezésű számítógépet akart fejleszteni, ehhez azonban a „csikó-csapat" nem rendelkezett elég tudással és tapasztalattal. Építettünk áramköröket, számlálókat és regisztereket, de ezekből az alapelemekből nagyon nehezen jött volna össze egy igazi, működő számítógép. Ezt Varga Sándor igazgató is látta, aki szovjet barátaihoz fordult és megszerezte egy már megtervezett, de addig még meg nem épített, közepes méretű, elektroncsöves számítógép, az M-3 logikai és áramköri terveit. A számítógépek őskorában az ilyen tapasztalatcsere egyáltalán nem volt szokatlan, így született meg - annak idején - az Az M-3, előtte ülnek: Dömölki Bálint és Kovács Győző angliai Cambridge-ben az EDSAC, ami