Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A 20.századról - Misóczki Lajos: Turizmus a Rákosi rendszerben
közöttük az ÉPÍTŐK, MOM, CSILI műkedvelő csoportjai, úgyszintén a hivatásos társulatok általában szocialista realista, ritkábban pedig klasszikus szerzők műveit játszották. 1954-ben Budapesten 125-féle színházi bérletsorozat 825 előadását 1,185 millióan nézték meg. A legnagyobb idegenforgalmi vonzóereje a Margit-szigeti Szabadtéri Színpad nyári előadásainak volt. A legválasztékosabb műsort vidéken az 1953. június 27.—július 5. közötti Balaton Hét és az 1954. október 2—10-ig tartó Soproni Ünnepi Hét rendezvényei nyújtották. A miskolci Déryné Színház előadásait 1956 szeptemberében 16 vidéki településre kötötték le. Annak ellenére, hogy a legkisebb településen is mozit nyitottak, az emberek egy—egy filmet megtekintésére százával, ezrével utaztak a nagyobb vagy a környékbéli városokba, leginkább a hétvégi kora délutáni vetítésekre és a vasárnap délelőtti matinékra. Ez utóbbiak bújtatott célja az is volt, hogy a templomba járás helyett legyen egy másik - vélhetőleg érdekesebb - alternatíva. 1951-ben A selejt bosszúja, 1952-ben az Állami Áruház, 1953-ban a Gyöngyvirágtól lombhullásig és a Föltámadott a tenger, 1954-ben a Liliomfi, 1956-ban a Hannibál tanár úr című filmnek volt nagy közönségsikere. Természetesen az idegenforgalmi propaganda is pártirányítás alatt állt. Az Idegenforgalmi Tájékoztató 1952 januári számának egyik közleménye a jó propagandamunkának tulajdonította ,,a harcos és éber idegenvezetők" számának növekedését. „Az új típusú idegenvezetés - új típusú idegenvezetők" című írásban a következő olvasható: „A jó idegenvezetőnek ismernie kell hazánk (...) haladó hagyományait (...) eredményeit. Ismernie kell szociabsta építésünk hatalmas eredményeit (...) Ismernie kell a világ békeharcának kérdéseit, hogy adandó alkalmakkor helyes állásfoglalásával adhasson biztonságot az esetleg kétkedőknek. A jó idegenvezető politikai fejlettségének szerepe döntő (...) Az idegenvezető éberségének meg kell nyilvánulnia elsősorban a burzsoá ideológiai befolyás leleplezésében és józan megfontoltsággal, higgadtan kell leszerelnie minden esetleges provokációt." Már—már a besúgó szerepét szánták az idegenvezetőknek. Sikertelenül. Az első idegenvezetői ideológiai tanfolyamra a kényszer ellenére kevesen jártak. A tanfolyamokat 1955-ben ideiglenesen abbahagyták, helyettük brosúrák sokaságával nevelték „helyes politikai irányba" az idegenvezetőket, az idegenforgalomban dolgozókat. Falvakban a Szabad Föld Téli Esték előadásai, az azokra kiadott füzetek, noha a politikai reklám eszközei voltak, sok üdülőhelyet, kirándulókörzetet ismertettek, és sok ember figyelmét az üdülésre, természetjárásra, országjárásra irányították. Felsorakoztak az idegenforgalom közvetlen (plakát, röplap, újsághirdetés, bőröndcímke, éttermi, kávéházi és szállodai számolócédula, postai képeslap, kirándulófüzet, údkalauz, útikönyv) és közvetett segítői. Az IBUSZ az 1953—1955 között zsebfüzeteket adott ki, melyekben természetjáróknak adott úti tanácsokat, javasolt útvonalakat a Mátrában, Egerben, Tihanyban stb. Az Állami Hirdető Vállalat idegenforgalmi füzetei szintén a vidéki idegenforgalmi irodák propagandamunkáját segítették. Nőtt az idegen nyelvű füzetek kiadványszáma is: 1951-ben hat, 1955-ben már 15 nyelven jelent meg idegenforgalmi ismertető, igaz, csupán 5—5 ezer példányban. A különféle útbaigazító vagy részletes utazási programokat közlő országismertetők közül az 1955-ben megjelent, Boldizsár Iván szerkesztette Magyarország Útikönyv lett a legnépszerűbb. A Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Séták címmel — a borítójuk színe után elnevezve - zöld füzetekben
