Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A 20.századról - Misóczki Lajos: Turizmus a Rákosi rendszerben

A politikai torzulások és utasítások nyomását az IBUSZ vezetői szakmai megfontolásokból oldani igyekeztek, hiszen nekik a vendégforgalom érdekeit kellett szem előtt tartaniuk. A Magyar Idegenforgalmi Kutató Intézet és az IBUSZ 1950 februárjában 35 pontos tervezetet nyújtott be a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatalhoz. Ma már megmosolyogjuk azokat az elképzeléseket, mely szerint a falu és a város közötti különbségeket úgy lehet megszüntetni, hogy a városiak tömegével utazzanak falura „megnézni a kollektív mezőgazdasági termelést", a falusiak pedig a városokba kiránduljanak gyárakat nézni. Az idegenforgalom 1950-1956 között a tömegturizmus útján járt, és jellegét nézve „szociálturizmussá" vált. Fő vonásai négy területen jelentkeztek: 1. Az_ ifjúsági vagy gyermeküdülés. Az általános iskolai tanulók üdültetését az Úttörő Mozgalom, a középiskolásokét és a munkában levő, dolgozó fiatalokét a DISZ országos központja és vidéki helyi szervei, valamint a SZOT intézték. Velük egy időben a főváros és a települések tanácsai, továbbá a munkahelyek is üdültettek. Az ifjúsági üdültetés két változata alakult ki: nyáron (jutalomüdülés az évi szabadidő idején) és a tanítási időben (munkaidőszakban) lebonyolított gyógyüdülés. Az előbbi 1951-től, az utóbbi az 1951-1952. tanévtől 1956 őszéig évenként megújult. 1951 óta a nyári hónapokban városi és falusi táborok várták a fiatalokat. A naponkénti kötött programokban délelőttönként fő helyet kapott a Szabad Nép aznapi száma szerinti 15 perces politikai tájékoztató. 1952—1953-tól húsz vállalati gyermeküdülő átlag 150 fős, kéthetes váltással fogadta az arra érdemeseket. A salgóbányai tábor pl. salgótarjáni bányászok és alföldi téesz parasztok gyermekeit üdültette. 1951. július 21-én megnyitották és mintatáborrá minősítették a parádi, majd csillebérci, siófoki, szántódi és balatonleilei gyermeküdülőket. Az ipari tanulók természetjáró vándorüdültetése népszerű tömegkirándulássá vált, és elindította a felnőttek körében is meghonosodott nagyon kedveltté vált „Ismerd meg hazánkat!" vagy „Ismerd meg hazádat!" nevű mozgalmat. 2. Turisztika. A természetjárás az 1951-ben szervezett Természetjáró Társadalmi Szövetség keretében lassan újra elkezdődött. Egyesületei azáltal váltak társadalmilag elismertté és hasznossá, hogy közreműködtek a „Lég}' munkára, harcra kész!" mozgalom versenyeiben. Bár a turisztika a szocialista idegenforgalmi célokat vallotta, vezetői nemzeti ügyet is szolgálva országjáró mozgalommá emelték. Kedveltté váltak a balatoni, mecseki, dunakanyari, mátrai és bükld turistautak. A Természetjáró Társadalmi Szövetség tagjai 1951—1955 között rohammunkával 33 kulcsos menedékházat tettek fogadóképessé. Erdeme a szövetségnek, hogy 1952 decemberében elkészült az ország első, 300 m hosszú sífelvonója a Nagy-Hideg-hegyen, ahol 1953. január 29-február 11. között Országos Síbajnokságot rendeztek mintegy 16 ezer főnyi néző előtt. 1954 elején a gyöngyösi és a budapesti turisták (az előbbiek pártfeladatként) társadalmi munkával felújították a kékesi lesiklópályát. 3. Szakszervezeti üdültetés. A tömegturizmus kiteljesítéséért a legtöbbet a szakszervezetek tettek. A szakszervezed üdültetést a szociálturizmus legkifejezőbb megnyilvánulásának tartották. Úgy tartották, hogy a szakszervezeti üdültetés mérsékli az életszínvonal különbségeket, ösztönzi a szocialista munkaversenyeket, jutalmazza az élmunkásokat, sőt, demokratizálják az idegenforgalmat. Az osztályharc fokozásával torzult az üdülésre érdemesítettek kiválasztása. A politikailag megbízhatóknak vélt dolgozók és a munkahelyi vezetőkkel barátkozók évenként is mehettek üdülni akár egyénileg, akár családostól, ingyen, vagy kedvezményesen. Némileg változott a jutalmazottak kiválasztása, miután 1956