Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A tradicionális közlekedésről - Gráfik Imre: A magyar nyereg és használata
viseletében legbizonyosabban parancsolhat, mégis bizonyos, hogy a lovag lovától való távolabb léte végett ezzel a finom és rendes érzetet ülésében nem vehet jel és minthogy külső tartományokban leginkább ezt módiasan faragni, jobbítani iparkodnak, jeleslegesnek nem vélhetem ezen eszközt rendes maga állapotában kijejeztn, mely talán Asiai népek által Horniunkba haszpnvehetőségével legelőször, innen pedig a többi nemzeteknél megismertetett. A magyar nyereg részei a következők: A, nyeregtáblák, a jar szí/kötő sinor, B előágos, b jar s%í kötő sinor, C hátsó ágos, D hátsó kápa, E jarszij, F kengyelszíjak lyuka, G terhelő kötő lyuka, ] formatting vag' árvatsat kötő lyukai, K nyeregelőágos bojtja vag kamarája, L Mantlizsák avag> köntös tarisznya, vagy egéb portékát kötő szíjnak lyuka, M a -zsákot vag köpönyeget, vag egiéb podgázt jelkötő s%íj lyukai, m a szjigyelőt jelcsatolni való kapcsok, N a kengielszí/akra való bemetszés, O a kivésett lyukak, mellyek által a% ágasok a nyeregtáblákkal összekötve erősítetnek, vag a? előágos lapotzka vag a jaragás összekötő lyukai, P nyereg dereka vag' közepe, Q nyeregtáblák alsó széle karimája, R a kengelszfjakra valójelső bemetszés, S nyeregtáblák jelső széle, T nyeregtáblák elő-hátsó szárnyai, t a köntöstarisznya kötőlyukai, U nyereglapcka bojtja vag hajlása, V nyeregjarbojtja, W nyeregtáblák szárnyforma karimája. A 'Mag'ar nyereg' különös tulajdonságai közé való: I- ször: hogy a lovat szembetünősen meg ne rontsa, II- szpr: hog' alkotása miatt a lovat szabad mozdulásában ne akadályoztassa, és III- szpr: hogy a lovag is benne könnyen ügesen lovát mozdulásaiban követhesse, ezt rendesen vezethesse, egyébkéntis nyersen dolgozhasson."' (Idézi PETTKO-SZANDTNER 1931: 209-210.) Ugyancsak a 19. század első feléből származik egy másik részletes leírás, mely már bizonyos kultúrtörténeti vonatkozásokra is kitér. Gróf Karaczay Fedor huszár ezredes az 1832-ben megjelent „Der ungarische Sattel in seiner Vollkommenheit..." című munkájának előszavában az alábbiakat írja: „A magár nyereg (nyeregfa), amely minden keleti népnél és majdnem minden hadseregnél a könnyű lovasság használatában áll, a% első ilynemű találmány, amely a ló lovaglásra való használata és az azon való megfelelő ülés céljait szolgálja, amelynek szerkezete minden más nyeregfától eltérő és amely még ma is minden érdemleges változás nélkül ősi mivoltában megmaradóit. Egyszerű szerkezet, könnyedség a lovat szolgáló kényelem, erősség tartósság és olcsó beszerzési ára mind nagyon ajánlatossá teszik, az^ is előnyéül szolgál, bog esetleges javítások és igazítások szíjgiártómester igénybevétele nélkül sajátkezüleg eszközölhetők. Kellemetlen következményekkel járhat azonban, ha célszerűtlenül épített, szerkesztett. Hog azonban ezt megelőztük és hogy a mag'ar nyerget a lehető legmagasabb tökélyre emeljük, az ábrákon bemutatott egyes nyeregrészek, azok meghatározott méreteik és alapelvek alapján való összeállítása szjikségesnek bizonyulván, e cél elérésére fognak vezetni. " (Idézi PETTKOSZANDTNER 1931: 210-211.) A füredi nyereg A magyar nyelvterület középső részén, az Alföldön fejlődhetett ki az a sajátos típusváltozat, melyet legismertebb készítési helyéről (Tiszafüred) füredi nyeregnek nevezünk. A legújabb kutatások alapján: „Tiszafüreden a nyereggyártás történetét a 18. század közepétől tudjuk nyomon követni. A mesterség füredi előzményeinél csak feltételezésekre szorítkozhatunk (...) 1755-ben egy polgári perből arra következtethetünk, hogy a füredi nyergek már ekkor ismertebbnek számítottak (...) Az 1765 és az 1766-os évekből két, a helyi magisztrátus előtt lefolytatott eljárásban is szó esett a nyergesekről (...) A két perben
