Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A tradicionális közlekedésről - Gráfik Imre: A magyar nyereg és használata
GRÁFIK IMRE A magyar nyereg és használata „Véltem, hog\ r ha ülnek paripa-lovakon, Igmándi, füredi nyereg lesz hátakon, Fetske farkú tzafrang fog fügni farokon, Szirinyos, sallangos szerszám lesz azokon." (Gvadányi József: Eg} r falusi nótáriusnak budai utazása.) Tanulmányunk címéből kiindulva, mindenekelőtt tisztáznunk kell, mit is értünk magyar nyereg alatt? Mind a szakirodalom, mind a köznyelv e vonatkozásban ugyanis mutat némi bizonytalanságot. A nyereg névvel jelölt tárgyunknak a különböző jelzőkkel való megnevezése, illetve megkülönböztetése egyfelől sokféle jelentésre enged következtetni, másfelől bizonyos átfedéseket tartalmaz. Mindenesetre a népekre, nemzetekre, népcsoportokra vonatkozó jelzős szerkezetek használata az írott forrásokban meglehetősen gyakori és változatos (GRÁFIK 2002a: 9.). A szövegösszefüggéseket vizsgálva a magyar jelző ilyen esetekben, egyrészt többes jelentéssel is rendelkezhet, másrészt igen összetett jelentéstartalmat is magába foglalhat. Példaként felidézzük, hogy utalhat a nyereg készítőjére, műhelyre, készítési helyére; a nyereg használójára; valamint a nyereg előfordulási, származási helyére, de akár a felsoroltak közül egyidejűleg többre is. Természetesen a fend vonatkozások tovább részletezhetők. A nyereg készítője lehet(ett) a korábbi időszakokban nyeregkészítő-, nyerges-, illetve az újabb korban nyerges- és szíjgyártó-, illetve szíjgyártó mester, de az sem zárható ki — különösen egyes egyszerűbb változatoknál -, hogy a nyeregvázat ügyes kezű (paraszt)faragó maga készítette el. A nyereg készítésével foglalkozó mesterembereket nyergesnek nevezték. Nyerges „szavunk személynévként 1359-től ismert, használatos volt a nyereggyártó megnevezés is, amire 1510 óta van adatunk. A feudális államrend kiépülése során a nyergeseket szolgáltatási tevékenységre kényszeríttették, amire egyebek mellett helyneveink utalnak (pl. Nyergesújfalu). A nyergesmesterek a paraszti kézműves és a céhes iparos rétegek határán éltek. Egyes falvakban, mezővárosokban népes nyerges központok működtek. A nagyobb városokban, céhes szervezetben működő nyerges iparosok tevékenykedtek" (FILEP 1981: 55; vö. SZAMOTA 1902-1906: 694-695.). Föltehető azonban, hogy a magasabb társadalmi körök, uralkodók részére s nemesebb anyagokból dolgozó nyereggyártók különleges helyzetben voltak, s elkerülhettek külföldre is. Keveset tudunk róluk, de Zsigmond király korából vannak adataink arra nézve, hogy magyar nyergesmesterek dolgoztak Burgundiában és Bécsben, s talán máshol is (HORVÁTH 1937: 183; GENTHON 1927: 8).
