Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A 18. századról - Deák Antal András: A világ első kereskedelmi térképe
folytatnak, kiépítik az infrastruktúrát: utakat, hidakat, raktárakat, szálláshelyeket a kereskedők és lovaik számára. Ami a vámpolitikát illeti, Marsigli nem vonakodik éppen a törököket jó példaként felemlíteni, ti. kedvező tarifával szinte csalogatják a külföldi kereskedőket. Csírájában megfogalmazza azt az alapelvet is, hogy ha a birodalom alattvalói gazdagabbak lesznek, gazdagabb lesz általuk maga a birodalom is. Az állam tehát segítse kereskedői boldogulását, manufaktúrái felvirágzását és ne fojtsa meg őket a magas vámokkal vagy adókkal. Baja, mint az ország kereskedésének központja Marsigli legfontosabb gondolatait négy fejezetbe rendezte. I. Az elsőben a kereskedelmi utakkal foglalkozik. Kiinduló és célállomásokat (terminus a quo, terminus ad quem) jelöl meg. Forgalmuk alapján rangsorolja őket, az állomásokat pedig pozíciójuk jelentősége szerint. így jut el ahhoz, a vélhetőleg Bécset sértő gondolatig, melyet munkájának német nyelvű szövegváltozatában már nem mer leírni, hogy ti. a birodalom középpontja Baja. Legközvetlenebbül ide futnak be, és innét ágaznak szét kelet és nyugat, észak és dél irányba a kereskedelmi utak: „Valószínűleg nemcsak Császári Felségteknek, hanem másoknak is feltűnik, majd — írja, hogy Baját több kiindulási vonallal tüntetem ki, mint a fő erősséget, Budát. Személyes ismereteim ugyanis, melyekkel a meghódított területekről rendelkezem, indítottak erre..." Másutt pedig így fogalmaz: „Zárójelben megjegyzem, hogy a különböző háborús ügyekben tett utazásaim meggyőztek arról, hogy az emk'tett kiindulási pontnak, Bajának, békeidőben ugyanúgy, miként háborús időkben, fő lerakatként kellene szolgálnia". Nem futó benyomásai alapján írja le ezeket a sorokat, hiszen a tizenhat évig tartó háborúskodás ideje alatt bőven gyűjtött tapasztalatokat. Ezen általános megállapítás után részletezi, hogy miként lehet Bajáról minden célpontba szárazon vagy vízen eljutni. Csak illusztrációképpen emelek ki néhány mondatot. „A Bajáról tervezett úton az Erdélyből, Oláhországból és Moldvából származó árukat közvetlenül Buccariba szállítanánk (...) tengeren a velencei és anconai célállomásokig 24 óra alatt el lehet jutni. (...) Bajától, mint a kiindulási ponttól, a 4. és 5. vonalon Eszéken át, mint célállomásba, Szarajevóba [Sarajevo] jutunk. (...) Ha Bajáról a 4, 5. és aztán a 15. vonalakat (mely utóbbi az Adriai tenger partján lévő Carlopago [Karlobag] kikötőben ér véget) vesszük, innen két irányba, Velencébe és Anconába mehetünk. (...) A sokat emlegetett Bajáról két más nagyon jelentős kereskedelmi útvonalat lehet kiépíteni más hatalmakkal, melyek Császári Felségtek hódításai által idegen hatalmak területének érintése nélkül egészen Velencéig és Anconaig és Buccari [Bakar] tengeri kikötőjéhez visznek. Egyikük részben szárazon, a másikuk vízen vezet." Marsigli Budával összevetve is Bajának adja az elsőbbséget: „Mivel Baja a legfontosabb raktározó hely, és egy főútvonal első pontja, miként azt a 6. számú vonal mutatja, belőle ágaztattam ki olyan különböző célállomások felé vonalakat, melyek közvetve a törököknek vannak alárendelve, mégpedig a Duna irányában Oláhországba és Moldvába, sőt az újonnan megszerzett Podolia egyik—másik helységébe. Nem feledkezem meg Budáról sem, mint kiindulási pontról, Bajának azonban a forgalom szempontjából nagyobb jelentőséget tulajdonítok."
