Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Kalocsai Péter: A vidéki közúti vasutak és az urbanizáció a dualizmus korában

KALOCSAI PÉTER A vidéki közúti vasutak és az urbanizáció a dualizmus korában Tanulmányomban a közúti vasutakkal rendelkező dualizmus kori városok közös jellemzői megállapításának nehézségeire kívánok rámutatni. E sorokat elsősorban problémafelvetésnek szánom, az alapos kidolgozásnak, részletes megválaszolásnak e publikáció terjedelme nem elegendő. Vizsgálódásom az adott korban Magyarországhoz tartozó Horvátországra nem terjedt ki, a törvényhatósági jogállásnál az 1900. évi állapotot vettem figyelembe, mert a felhasználható adatok nagy része is ezen évből való. A közúti vasúttal nem rendelkező településeket írásomban dőlt betűkkel szerepeltetem. Az elemzés során a ló-, gőz-, vagy villamosvasutak között nem tettem különbséget, azon álláspontból kiindulva, hogy a városfejlődés szempontjából nem a vontatási mód fajtája játszott szerepet, hanem a helyi közúti vasút léte, vagy nem léte. 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezéssel új korszak kezdődött Ausztria és Magyarország történetében. A kiegyezés fél évszázadra stabilizálta a paritásos elven megszervezett dualista Osztrák-Magyar Monarchiát. A belpolitikai nyugalmat szolgálta a Magyarországgal hét és fél évszázada államközösségben lévő Horvátországgal 1868-ban kötött horvát—magyar kiegyezés, amely Európában példa nélküli széleskörű autonómiát biztosított a horvátoknak, az önálló állami lét bizonyos elemeinek gyakorlásával. A belpolitikai konszolidáció, a kedvező nemzetközi helyzet - az 1870-es évektől az első világháborúig a Balkán kivételével Európa elcsendesedett — következteben rohamos gazdasági, társadalmi és modernizációs fejlődés indult meg Magyarországon. A korszak igen jelentős vívmányokkal büszkélkedhet. Ilyenek voltak pl. a Duna, a Tisza és mellékfolyóiknak szabályozása, 20 000 km vasút, s közel ugyanekkora közúthálózat kiépítése, Budapesten öt (ebből kettő vasúti), vidéken (Pozsony, Komárom, Esztergom, Szolnok, Szeged stb.) számos új híd átadása, két és félezer ipartelep, kereskedelmi vállalatok, hitelszervezetek sokaságának alapítása és még hosszan lehetne folytatni a sort. A polgári fejlődés szükségessé tette a városok jogi helyzetének újrarendezését, melyre az 1870-es évek elején került sor. A rendezés következtében a magyarországi városok hármas tagozódása alakult ki: főváros, törvényhatósági jogú városok, rendezett tanácsú városok. Ez utóbbiakat a vármegyéknek rendelték alá. A városok száma 131 — ebből törvényhatósági jogú 25, rendezett tanácsú 106 - lett. Az ekkor kialakított városhálózatban lényeges változás a későbbiekben sem történt, a városok száma 1910-ben is alig volt több, összesen 138.

1 A magyarországi településhálózatra a vizsgált korban kettősség jellemző, amely a török időkre vezethető vissza. A Dunántúl nagy részén, a Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben