Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)

Kaján Imre: Mérnöki irányzatok a reformkorban 70

Beszédes József terve a Sárvíz-Kapos-Sió vízrendszer mocsarainak kiszárítására és vízfolyásainak rendezésére. (Katalóguson kívül) BESZÉDES két alapvetően sikeres, fent említett vállalkozásában a környékbeli érdekeltek: ártéri és malombirtokosok társulattá szerveződésében talált támaszt. Költség-haszon elemzései azt mutatják, hogy tökéletesen ismerte a napszám árát, a kétkezi munkások terhelhetőségét, s minden esetben pontosan kiszámította a megmozgatandó földmennyiséget, majd figyelembe vette a csatornák fenntartási költségeit is, s csak ezeket összegezve tette mérlegre a kitűzött-megvalósítandó célokat. A hajózó csatornák esetében pl., hogy jóval több csatorna-használati díjat lehet kérni olyan hajózóúton, - Pest-Graz- ahol a bárkák szinte biztosan, oda-vissza szállítanak árút, mint ahol a kétirányú kereskedés bizonytalanabb... BESZÉDES (és számos kortársa) szaktudása nem volt elegendő ahhoz, hogy az országos gondokat jelentő problémákat megoldják. Jó példája ennek az általa az Al-Duna zuhatagjai hajózhatóvá tételére hangsúlyozottan látatlanban (!) tett javaslata (1830), mely koncepciójában megegyezik ugyan a később megindult, VÁSÁRHELYI PÁL tervezte munkálatokkal, ám a pontos mederfelmérések és hidraulikai számítások híján szó sem lehetett az ügy tárgyalásáról sem. Majd' ugyanígy járt BESZÉDES egy másik terve, - melyhez hasonlót LÁMM JAKAB felső-magyarországi kerületi mérnök is javasolt - a Tisza felső szakasza árvizeinek levezetésére (1842. ill. 1846.). BESZÉDES a folyó jó 53 km-es szakaszát Kerecsen és Komoró között egyetlen átvágással gondolta lerövidíteni, LÁMM pedig egy évmilliókkal korábban 71