Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Réz Gyula: Mezőgazdasági gépesítés a reformkorban 67
RÉZ GYULA MEZŐGAZDASÁGI GÉPESÍTÉS A REFORMKORBAN A mezőgazdasági technika nagyarányú fellendülése az ipari forradalmat követően indult el NyugatEurópából. A gyorsan fejlődő vasipar utat nyitott a nagyüzemi gazdasági gépgyártás kibontakozásához. A hazai gépesítés színvonala a századfordulón még meglehetősen alacsony volt. A gépek és eszközök készítése elsősorban falusi, uradalmi bognár és kovács műhelyekben történt. A gépesítést a legtöbb helyen a félvasekék, hengerek, boronák, valamint néhány kezdetleges járgányos hajtású munkaeszköz alkalmazása jelentette. Egyes gazdaságok már a XVIII. század utolsó éveiben munkába állítottak Nyugatról - elsősorban Angliából és Németországból - behozott korszerű gépeket és eszközöket. A hazai mezőgazdaság megreformálásának kezdeti szakaszához tartozott FESTETTCS GYÖRGY gróf (1755-1819) által Keszthelyen létrehozott tanintézet a Georgikon, amelynek félévszázados fennállása a magyar történelem mozgalmas korszakára esett. A keszthelyi Georgikon alapítása világviszonylatban is a mezőgazdasági felsőoktatás mérföldkövét jelentette. FESTETICS uradalmai jövedelmének növelési alapját a műszaki tudás terjesztésében és a magas fokú gazdaságszervezésben látta. A közel ezer holdas tangazdaságban különös gondot fordítottak a mezőgazdasági munkagépek vizsgálatára, amely számos kísérleti munkával együtt járt. A Georgikon jeles tanára és agrárszakembere PETHE FERENC (1763-1832) találmányaival jelentősen kivette a részét a talajművelőgépek és vetőgépek fejlesztésében. A Nyugatról vásárolt gépeket és eszközöket behatóan vizsgálta és tanulmányozta. A tanintézetben nagyon komoly gondot fordítottak - hazai viszonylatban elsőként - a léptékhelyes modellek készítésére. Ezek a tárgyak elsősorban a bemutatás célját szolgálták a különböző gyakorlatokon. A nagyon igényes kivitelben készült gépmodellek előállításában - amelyek közül néhány darabbal a Magyar Mezőgazdasági Múzeum jelenleg is rendelkezik - PETHE FERENC is döntően kivette részét. Többek között l:10-es méretarányban elkészültek a különböző talajművelő eszközök, a PETHE-féle boronák és a PETHE-féle vetőgépek élethű kicsinyített másai. Az intézet gyűjtemény tárában szinte minden tárgyhoz gazdasági modell és makett gyűjtemény állt az oktatók és hallgatók rendelkezésére. A FESTETICS uradalom technikai fejlesztésében és a szakoktatásban maradandó érdemeket szerzett még többek között NAGYVÁTHY JÁNOS (1755-1819) a Georgikon tudós igazgatója. A tangazdaság gyakorlati eredményeihez nagymértékben hozzájárult az a tény, hogy hazai viszonylatban a legkorszerűbb gépeket alkalmazták. Az 1830-as évek egyik legismertebb külföldi talajművelő eszköze az osztrák ZUGMAiER-féle eke volt, amelynek első példányai minden valószínűség szerint 1825-1830 között kerültek Magyarországra. A harmincas évek közepétől az ekék szerkezeti kialakítása körüli viták megélénkültek, tanulmányok, újságcikkek, találmányi leírások egész sora jelent meg a témával kapcsolatban. Az újságok, folyóiratok és szakkönyvek nemcsak a hazai, hanem a külföldi talajművelő-eszközök kifejlesztett változataival is megismertették az olvasókat. Magyarországon az ekék készítésében a legnagyobb hírnévre VlDATS ISTVÁN (1802-1883) kovácsmester - az ekegyártás koronázatlan hazai királya - tett szert. 1845-ben az országban a VlDATS ekéket általánosan ismerték és a korabeli sajtó is kedvezően méltatta ezeket a szántóeszközöket. GELLÉRI MÓR a Magyar ipar úttörői c. könyvében VlDATSRÓL többek között így írt: "VlDATS ISTVÁN, hazánk iparának épúgy, mint okszerű mezei gazdaságának történetében elvitázhatatlan érdemeket szerzett, mint oly derék iparos polgár, a kit méltán megillet e czím: a magyar gazdasági gépészet apja." 67
