Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Amelie Lanier: A hitel nem teremtheti meg saját feltételeit – Néhány megjegyzés a reformkori bank- és pénzügyről 62
akik a bankházzal tárgyaltak, továbbá a főadósságlevél letétbe helyezésével vagy a parciálisok eladásával foglalkoztak. Ezekért a szolgálatokért ők is kaptak pénzt, de hogy mennyit, azt a titkosítás miatt nem lehet tudni. Más alapon is két csoportba oszthatjuk ezeket a műveleteket: olyanokba, ahol a törlesztési terv szerint visszafizették a fölvett pénzt, és olyanokba, ahol erről nem lehetett szó. Noha az utóbbiak sokkal több port kavartak föl, az előbbiek képezték a túlnyomó többséget. E kölcsönök előnye a nemes adós szempontjából a hosszú lejáratuk volt, hátrányuk a fent említett okok miatt a legtöbb esetben nem pontosan ismert, de az biztos hogy a szokásos kamatlábon felüli kamatot kellett kifizetni. Példaszerű itt ESZTERHÁZY PÁL herceg esete, aki több ilyen hitelt vett fel, amelyek összegei sokkal magasabbak voltak, mint bármelyik más - legalábbis más magyar - nemesé. Levéltári anyagból kettőről tudunk, három továbbit említ a pozsonyi kereskedő WACHTLER BERNÁT: ESZTERHÁZY tehát 1825 és 1844 között legalább 5 ilyen kölcsönt vett öl. Az újabb hitelfelvételekre azért volt szükség, hogy az adós visszafizethesse a megelőző hiteleket. ESZTERHÁZY PÁL herceg ezt így is említi egy kérvényben, ezzel indokolva egy újabb hitelfelvétel szükségességét. Persze ez nem oldotta meg a herceg anyagi gondjait, hanem elsősorban a törlesztési kötelezettségeit növelte. így érthető, hogy SZÉCHENYI ISTVÁN 1844 áprilisában - tehát egy olyan évben, amikor újabb hitelfelvételre került sor - azt jegyzi a naplójába: ESZTERHÁZY PÁL megtarthatja az uradalmait és csupa rágalom az a hír, hogy ROTHSCHILD átveszi őket. Levéltári kutatásaim során 11 csalárd kölcsönre bukkantam, egy akkori forrás 14-et említ, 9 millió forint összeggel. Az akkori felfogások szerint, amire - SZÉCHENYIÉ is jó példa - ezek a csalások nagyon rontották a magyar adósok hírét és főfelelősek azért, hogy az uzsora annyira virágzott Magyarország területén. Ez a nézet azonban túlbecsüli e műveletek szerepét. Már IVÁNYT-GRÜNWALD BÉLA is fölhívta erre a tényre a figyelmet: a hitelszükség okai inkább az akkori gazdasági viszonyokban keresendők, mint magyar adósok rossz hírében. Egy másik beruházást gátló tényező a feudális jog volt. SZÉCHENYI a törvények módosítását szorgalmazta, mert ezek meggátolták a jelzálogot és a föld értékesítését. A feudális jog akadályt jelentett a termőföld nyereséges használatánál is. Az ősiség megszüntetése, a magántulajdon bevezetése ugyan szükséges feltételei voltak az agrárszektor tőkésítésének, de nem jelentettek garanciát arra, hogy tényleg létrejöjjön a nyereséges gazdálkodás. Ez más dolgoktól is függütt, nevezetesen: a gazdák vagyonától, a társadalmi fizetőképességtől, más piacok hozzáférhetőségétől és a már létező vetélytársaktól. Igazat kell adnunk WACHTLER BERNÁTNAK, aki a polgári egyenlőséget követelte: "Nem engedhető meg, hogy egyik igazságosság létezik G. herceg számára, másik viszont W. kereskedő számára," Ha a tőkés rendszer kialakítása a tét, azaz, ha a politikusok olyan gazdaságot akarnak létre hozni, ahol a nyereségért és csupán azért történik a termelés, akkor a törvény előtti teljes egyenlőség nélkülözhetetlen. Csak abban az esetben, ha az ember személyként, azaz tulajdonosként vagyonával, - illetve, ha vagyona nincs, saját magával szabadon rendelkezhet - léphet igazából szerződéses viszonyba. A szerződésben megnyilvánul a két fél közös és ugyanakkor ellentétes érdeke. Mindkét fél a másikat akarja felhasználni és megnyerni saját céljainak, s egyben biztosítani magát az ellen, hogy a másik megszegje a szerződést, azaz hogy a rögzített szolgáltatás illetve fizetés alól kivonja magát. Az adós pedig olcsón szeretné megúszni az adósság visszafizetését. A hitelező a határidők betartását sürgeti, az adós szívesen elhalasztaná a törlesztés napját. Ez az ellentét bármilyen jogi körülmények között fennáll. A csalás ezért a szerződés szerves velejárója. Az az alany, akinek a szerződés feltételei hátrányosak, aki valamilyen szolgálatra vállalt kötelezettségeket, könnyen úgy dönthet, hogy megszegi a szerződést, illetve már ezzel a szándékkal köti meg. Ugyanígy a szerződéshez tartozik az államhatalom, amely a szerződés be nem tartását bűncselekménynek nyilvánítja és így büntetéssel fenyegeti a csalót. A jogbiztonság tehát a 63
