Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Dr. Bencze Géza: Somogy megye mérnöki hivatala a XIX. század első felében 28
DR. BENCZE GÉZA SOMOGY MEGYE MÉRNÖKI HIVATALA A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A megye északi határát kijelölő Balaton és mocsarai, a nyugati határán fekvő Ormándi berek, a déli határát jelentő szabályozatlan Dráva, valamint a megye közepétől keletre tartó Kapós mocsarai, a regulázatlan patakok és a malomcsatornák nem csak a rendszeres közlekedés, a kereskedelmi forgalom kialakulását akadályozó tényezők voltak, hanem egyben kijelölték a megyében dolgozó földmérők legfontosabb feladatait is, a XVITI. század 60-70-es éveitől mintegy másfél évszázadon át. A XVIII. század végére kialakult fő mérnöki területek mindegyikét művelnie kellett e megye mérnökének, értenie kellett az építészethez, a folyószabályozáshoz és a vízépítéshez, valamint a földméréshez és a térképezéshez. Az országban lévő viszonyokhoz hasonlatosan Somogyban is nagy szükség volt e téren képzett szakemberekre. A SZÉCHENYIEK támogatásával a megye már 1785-ben mérnököt alkalmazott NAGY JÓZSEF, a kiváló térképész személyében. Amikor NAGY 1808-ban a Dráva felmérésénél elhunyt, a megyében már 8 mérnök dolgozott, valamennyi a különböző uradalmakban. A részükre felkínált hivatalt egyikőjük sem foglalta el. Hivatali utóda, a megyei tiszti mérnöki címet 1808-1832 között betöltő TÖRÖK FERENC ideje alatt járta be Somogy megye azt az utat, hogy végül is az 1830-as évek elején felszaporodott munkák elvégzése érdekében a megye a Helytartótanács ellenére önhatalmúlag megszervezte a megyei másodmérnöki hivatalt. TÖRÖK feladatát elsősorban a vízrendezések (Dráva, Kapós, Sió, a Balaton mocsarai és mellékvizei, malomgátrendezések, stb.), a megyei to közlekedési utak állapotának fenntartása, a földesúri birtokrendezések- és felmérések, a korai jobbágyi örökválságok felmérései, a tagosítások, valamint kisebb számban vármegyei középületek tervezése, építésvezetése adták. Számos, kiemelkedő értékű térképet alkotott. A megyei "közalkalmazotti" szolgálat nem igazán jól jövedelmezett, s az inzsellér presztízse mindenkor elismert fontossága ellenére - alig valamivel volt magasabb a vármegyei levéltárnoknál. Nem élvezte az uradalmi mérnökök magas természetbeni jövedelmét, sőt gyakran a Helytartótanács, vagy a különféle királyi biztosságok részére végzett térképezési munkák ellenértékéhez is nehezen jutott hozzá. TÖRÖK halálával a felkínált mérnöki hivatalt ismételten elutasították a megyében dolgozó uradalmi mérnökök, s azt 1833-tól (1852-ig) VÖRÖS LÁSZLÓ, a pályáját HUSZÁR MÁTYÁS keze alatt kezdő, majd a Körösök ( itt együtt dolgozott 1823-ban VÁSÁRHELYI PÁLLAL is), a Duna és a Tisza térképezésénél, a Lánchíd előmunkálatainál dolgozó, Pest és Buda vízhelyezeti alaptérképét elkészítő, a SzÉCHENYl-féle gazdaságpolitikát jól ismerő kiváló mérnök foglalta el. Somogyba bevallottan a Balaton-Sió-Sárvíz vízrendszer és a Dráva szabályozásának közvetlen irányítási és szervezési lehetőségei vonzották. Mind TÖRÖK, mind hivatali utódja VÖRÖS LÁSZLÓ mellett, ill. keze alatt egy sor, a gyakorló idejét töltő mérnökhallgató, több segédmérnök is dolgozott egy időben, noha ők nem tartoztak a megyei mérnöki hivatal állományába. Hivatalba lépésekor a megye - hivatkozva a mérnöki körbe tartozó tevékenységek felszaporodására - a helytartótanácsi tilalom ellenére megszervezte a megyei másodmérnöki tisztet, s azt hivatali elődjének frissen végzett mérnök fiával, TÖRÖK MIKLÓSSAL töltötték be. Munkamegosztásuk nyomán VÖRÖS 28
