Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Dr. Deák Antal András: A Reformkor Mérnöke - Vásárhelyi Pál 13
minden viszontagságainak, egészségünk nem csekély veszélyeztetésével, s léterőnk érezhető fogyatkozásával ki valánk téve... Vaskapu zuhatagin legfel tóbb kincsünkkel, életünkkel játszottunk... " Mindemellett elkezdődtek az al-dunai szabályozási munkák: a folyó medrében sziklazátonyokat zúztak, a bal parton pedig építeni kezdték a hajóvontatásra és teherszállításra alkalmas ún. Széchenyi-utat. Még ez év november 28-án SZÉCHENYI társaságában Londonba utazott. 1834-ben folytatták az útépítést, a medertisztogatást, valamint Vének és Gutor között szintezték a FelsőDunát, hossz- és kereszt irányban szondázták, a megváltozott partszakaszokat újra felvették. Az al-dunai zuhatagok hajózhatóvá tételére hajózó-csatornák és zsilipek terveit készítette. Tavasztól decemberig távol családjától dolgozott. Télen terveket készített, térképeket rajzolt és cikkeket írt. Irodalmi munkásságának elismeréséül a "Nemzeti Tudós Társaság VÁSÁRHELYI PÁL urat...levelező taggá választá". A "Széchenyi-utat" 1837-ben adták át a forgalomnak. Ugyanez év végén pedig őt az Országos Építési Főigazgatósághoz első hajózási mérnökké nevezték ki. Az 1838. év tavaszán a jeges árvíz zúdított súlyos gondokat VÁSÁRHELYIRE is. Az árvizet követő heves tudományos és kevésbé tudományos csatározásokból, melyek a "hogyan tovább?" kérdésre keresték a választ, VÁSÁRHELYI, a hajózási igazgató sem maradhatott ki. Tudományosan alátámasztott érvekkel harcolt azért, hogy a később megvalósult Soroksári Duna-ág elzárásával növeljék meg a főágban a víz szintjét, s ily módon vegyék elejét annak, hogy a sekély és zátonyos mederrészen újabb jégtorlaszok ne képződhessenek. Komoly viták kereszttüzében bontakozott a budapesti állandó híd ügye is. VÁSÁRHELYI az "Athenaeum" lapjain 1838. márciusától augusztusig folytatólagosan írt "A budapesti állóhíd tárgyában". Hasonlóan a híd ügyéhez, az al-dunai munkálatokkal szemben is sokaknak éppen téves képzeteik miatt fenntartásaik voltak. Megnyugtatásukra írta az ugyancsak az "Athenaeum" lapjain 1838. március 1-én megjelenő cikkét: "Néhány figyelmeztető szó a vaskapui ügyben". Szeptember 8-án "a Nemzeti Tudós Társaság VÁSÁRHELYI PÁL urat tudománya és a magyar nyelvben kiadott jeles munkáji tekintetéből közakarattal rendes taggá választá... ". BESZÉDES JÓZSEF tévedéseit kimutató tanulmánya "Néhány figyelmeztető szó a vaskapui ügyben", valamint a "A budapesti állóhíd tárgyában" címmel ugyancsak ez évben látott napvilágot. Az al-dunai munkákkal párhuzamosan 1833-ban megkezdődött a Tisza mappációja is. Ezt LÁNYI SÁMUEL vezetésével, de VÁSÁRHELYI "távirányításával" végezték. Amikor aztán SZÉCHENYI 1845-ben a Közlekedési Bizottmány elnökeként a Tisza szabályozását határozta el, ő VÁSÁRLIELYIT bízta meg a szabályozási tervek kidolgozásával. Előbb "Előleges javaslat"-át, majd "Általános Tisza-szabályozási terv"-ét készítette el. Már "Előleges javaslat"-ában is felbukkan, de az "Általános Tisza-szabályozási terv"-ben határozott alakot ölt az az eszme, hogy a Tiszát csak egy átfogó terv alapján, az összes érintett vármegyének és birtokosnak az összefogásával lehet sikerrel szabályozni. Részletesen kidolgozott, a vízrajzi felmérésekre támaszkodó szabályozási elképzelését a Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottságának ülésén ismertette. Előadásával heves vitát váltott ki és - tervének védése közben - "véletlenül szélütés csapása alatt leroskadva elhunyt" (1846. április 8.). Az Országos Építési Főigazgatóság 1837. november 21-én LECHNER JÓZSEF által kiállított "Minősítési táblázat"-a a következő szavakkal emlékezik rá: "Egyaránt korrektül beszélte és használta írásban a magyar, latin és német üzleti nyelvet, és beszélt szlávul, angolul és értett franciául...Minden reábízott ügyben és munkában mindig nemcsak egyedülálló ügybuzgalomról, tettrekészségről és erőfeszítéssel párosuló kitartásról tett tanúbizonyságot, hanem körültekintésével, jártasságával és megbízhatóságával is kitűnt..." 14
