Frisnyák Zsuzsa szerk.: Királyi vonatok, udvari utazások (Budapest, 1994)

II. Katalógus - 5. Úti kalandok

játszódott le a múlt szombaton az a kis történet, amelyet mai képünk megörökít. A királyné rendes délelőtti sétáját végezte az erdőben, midőn az erdő szélén egy törődött, öreg koldussal találkozott. A koldus könyörgő hangon kért alamizsnát, minthogy azonban a királyné pénzt sohasem hord magával, azt mondta a koldusnak, hogy majd ha visszajön, akkor ad neki, most nincs nála pénz. De a koldus úgy látszik nem nagyon bízott ebben. Tovább könyörgött: Áldja meg az Isten kedves kisasszony könyörüljön meg rajtam, szegény emberen 1-2 krajcárral. A királyné nagy zavarában nem tudta már, hogy mit tegyen a koldussal, mikor az erdei úton véletlenül oda tévedt egy udvari vadász, ki aztán a királyné parancsára 5 forintot nyomott a koldus tenyerébe..." 5/9. A királylátás halottja Fametszet, reprodukció Megjelent: Kisújság, 1894.szept. 19. Közlekedési Múzeum tulajdona, Itsz.neg. 53513 "Szomorú baleset zavarta meg Nagymaroson a tegnapi fényes katonai ünnepélyt. A király a vasútállomáson megebédelt és ezután hintájára ült, hogy folytassa útját Balassagyarmat felé. Amikor az indulást jelezték, megszólaltak a harangok és a katolikus templomba maga a sekrestyés ment föl a toronyba, hogy a király tiszteletére a harangot megkondítsa. Amikor egynéhányszor meghúzta a harangkötelet, maga is a torony ablakához futott, hogy az uralkodó elutazását nézze. Letekintve a magasból, szédülés fogta el és a következő percben lebukott a toronyablakból." 5/10. A kis kérvényező, 1891 Fametszet, reprodukció Megjelent: Kisújság, 1891. júl.3. Közlekedési Múzeum tulajdona, ltsz.n. 5/11. A király és a kolduscsalád Visegrádon, 1892 Fametszet, reprodukció Megjelent: Kisújság, 1892.szept.28. Közlekedési Múzeum tulajdona, Itsz.neg. 53496 "Miután a visegrádi vadászkirándulás, amelyen a király láthatóan jól mulatott véget ért, az uralkodónak egy kis erdei kalandja volt. A király az erdőbe kocsizott, midőn az országút szélén egy vak parasztot látott térdepelni, aki írást tartott összekulcsolt két kezében. A vak ember mellett jobbra-balra egy-egy kisleány térdepelt, ugyancsak összetett kezekkel. A király a megindító csoport láttára megállította a kocsit és mivel a kocsis nem fékezte meg mindjárt a lovakat, harsány hangon kiálltott rá: -Megállj! A gyermekek a felség intésére a kocsihoz vezették apjukat, ahol a király átvette tőle a felségfolyamodványt, miközben az öreg vállára tette kezét. A folyamodványban a vak ember segítséget kért magának és családjának." 5/12. A királyné sétája az Andrássy úton, 1888 Fametszet, reprodukció Megjelent: Budapest, 1888. febr.26. Közlekedési Múzeum tulajdona, ltsz. 53447 "A királyi családnak fővárosunkban időzése óta különösen feltűnő, amit különben már régebben tudunk, hogy Őfelsége Erzsébet királyasszony, akire a magyar nép mindenkor a legnagyobb tisztelettel és szeretettel gondolt, az udvari élet nyilvánosságaiban nem igen vesz részt. Valóban, újabb időkben a magyar királynő egészen visszavonultan él. Úgy szólván egyedüli szórakozása, hogy alkalmas időben nagyobb sétákat tesz a szabadban: azonban Őfelsége ezt a szórakozást sem élvezheti, ezért sétáiban kénytelen a főváros belsejére szorítkozni. A mai napon az Andrássy úton tett sétát Őfelsége szoros inkognitóban. Az udvari kocsi bizonyos távolságból követte a magányosan sétáló királynőt, s a járókelők össze is szaladtak a kocsi körül, kíváncsian lesve, várva körülötte, s nem sejtették, hogy kevéssel odább sétál Magyarország királynője." 5/13. A királyné esernyője, 1894 Fametszet, reprodukció Megjelent: Kisújság, 1894.jún. 13. Közlekedési Múzeum tulajdona, Itsz.neg. 53522 A királyné Lainzban sétált és útközben elérte az eső. Weidlingau közelében Erzsébet észrevett egy 8 éves kisleányt aki az eső elől egy fa alá húzódott. "A királyné megszólította a leánykát és szívesen kérdezősködött tőle, de midőn tovább akart menni a kisleány egyszerre azt kérte: -Nagysága kérem vegyen engem is az esernyője alá. A királyné meg is tette és jól elcsevegtek. Midőn azonban az eső megállott a kisleány megköszönte a szívességet. -Kezét csókolom- és el akart menni., midőn, legnagyobb meglepetésére odaajándékozta neki az esernyőjét. -Ime-úgymondneked adom ezt az ernyőt, hogy ha megint esik, ne ázz meg. A kisleány kezdetben szabadkozott és nem akarta elfogadni az ernyőt, még azt is megkérdezte a királynétól, hogy olyan gazdag-e, hogy csak úgy odaajándékozgatja az esernyőket. De aztán elfogadta és amikor látta,, hogy az ajándékozó hölgy udvari hintón robog, nagyon hangosan és bizalmasan köszönt a királynénak, aki ezen láthatólag jól mulatott." 5/14. A király és a táviratkihordó, 1907 Fametszet, reprodukció Megjelent: Kisújság, 1907.máj.25. Közlekedési Múzeum tulajdona, Itsz.neg. 53510 " A brucki táborban tegnap derűs jelenet történt a csapatszemle közben. Távirat érkezett a király részére, amelyet egy kerékpáros táviratkézbesítő azonnal kivitt a király a táborba. Útközben találkozott a királlyal, aki fényes kíséretével ott lovagolt el a csapatok között. A táviratkihordó leugrott a gépéről és haptákba vágta magát. A király észrevette a feszesen álló embert és feléje lovagolt. -Mit hozott? -kérdezte tőle. -Egy