Frisnyák Zsuzsa szerk.: Királyi vonatok, udvari utazások (Budapest, 1994)

I. Tanulmányok - Szécsey István: A Ganz gyár és a Lél motorkocsi

hálóhellyé átalakítható ülés, csapóasztal, tükrös szekrény és mosdószekrény volt. A titkárfülkék után az alkalmazottak fülkéje következett két-két ülőhellyel. Itt az ülőhelyek háttámjait fekvőágyakká lehetett átalakítani, így a fülkében négy alkalmazott részére volt hálóhely. Ez a szakasz sima jávorfa falburkolatot kapott. Az alkalmazottak fülkéje és a motorszakasz között elhelyeztek egy konyhát is, melyben takaréktűzhely, tányérmelegítő, mosogató, jégszekrény, villamos főzőlap és konyhaszekrény volt. A kocsi másik végén, a fürdőfülke mellett két csíkos mahagóni falburkolatú vendégszakasz volt. Berendezésük a titkárfülkékhez hasonlított. Az egyik vendégszakaszból közvetlen ajtó nyílt a fürdőfülkébe. A vendégfülkék és a hátsó feljárók között volt a kocsikísérő altiszt szakasza egy ülőhellyel és az ülés felett elhelyezett faliszekrénnyel. Ebbe a szakaszba volt beépítve egy, a feljáróra nyíló WC fülke is. A 240 LE teljesítményű Ganz-Jendrassik dízelmotorral felszerelt 100 km/h végsebességű motorkocsi 100845/936 iktatószámú műtanrendőri vizsgáját 1936. január 24-én tartották. Üzembeállítására 1936.március 6-án került sor. A 49.pályaszámú, Léi elnevezésű szalonmotorkocsi évtizedeken keresztül szolgálta hazánk vezetőit és a meghívott vendégeket. Remélhető, hogy a ma még fellelhető jármű megmenthető lesz, így az utókor is képet kaphat róla. A 150 éves Ganz gyár