Vágvölgyi Ádám: Junkers F-13. A Junkers repülőgépek története 1909-től 1932-ig (Budapest, 1990)

Az első kísérletek

Az első repülés a Döberitz-i katonai repülőtéren történt, Friedrich von Mallinkrodt pilótával, aki erről a későbbiekben így nyilatkozott: - Olyan csodálattal töltött el bennünket ez a teljesen új konstrukció, hogy egyetlen szót sem tudtunk szólni. De annál inkább szólt a „szakértő" kritika. Senki sem tartotta lehetségesnek, hogy a „pléhszamár" repülni tudjon. - Én mindenesetre csodáltam ezt a gépet, amelyik ott állott minden külső merevítés, feszítőhuzalok nélkül. Imponált nékem Otto Mader mérnök, a gép tervezője, aki keresett közöttünk valakit, aki a géppel az első repülést elvállalná. — Önként jelentkeztem, hogy a gépet kipróbálom. — Megunta az életét, hogy egy ilyen géppel akar repülni, melyen nincsenek merevítő huzalok, — hangzottak bajtársaim egyáltalán nem biztató szavai. Ezek a figyelmeztetések azonban elhatározásomban nem ingattak meg. —• Grade százados a repülőrészleg parancsnoka parancsba adta, hogy az ő engedélye nélkül nem repülhetek. Az időjárás sem volt kedvező, s a rossz idő nap nap után változatlan maradt. Mikor végre jóra fordult, 1915. december 12-én reggel megkaptam a felszállásra az engedélyt. A repülőtér szélén a hadsereg vezérkarának képviselői, katonatisztek Döberitzből, Junkers professzor, továbbá üzeméből néhány mérnök helyezkedtek el. A repülést Mallinkrodt a következőképpen írja le : — A repülőtéren történt nekifutás során a szárny erős lengését tapasztaltam, de a gép már 40 méter után felemelkedett a földről, bár én legalább 250 méter felszállási útra számítottam. A csodálatos kiegyensúlyozottságot, amellyel kétségtelenül kis magasságban repültem, csakhamar hintázó mozgás váltotta fel, ami bizonytalansági érzést keltett bennem. — A régi pilótaelvnek megfelelően „ha a levegőben baj van, vedd le a gázt és nyomd előre a botkormányt", leszálláshoz helyezkedtem, azonban sajnos a bal kerék ért először a talajra, s a fellépő egyoldalú igénybevétel a törzset egy kissé megnyomta. Velem ilyen eset még nem fordult elő. Annak igazolása azonban, hogy a „pléhszamár" repülni tud, megtörtént. Egy későbbi alkalommal Mallinkrodt már nem csak arról szól, hogy „a törzs egy kissé megnyomódott", hanem részletesebben leírja, hogy ha a törzs normál helyzetben állt, a szárny normál állását felhagyta és jobb oldalon majdnem a földig ért, bal oldalon pedig ferdén felfelé mutatott. A repülőgép a leszállás után ilyen különösen nézett ki. Ez volt az oka annak, — mint az akkori beszámolókból kitűnt — hogy Junkers a gép első repülésekor a szerencsekívánatoknak igazán nem tudott örülni. A kezdeti lépések azonban már megtörténtek. A világ első szabadonhordó szárnyszerkezettel kialakított tiszta fém repülőgépe a J-l lett. (13. ábra, IX. o.) A gépet Döberitzben azonnal kijavították és a próbarepülések 1916 januárjában folytatódtak. A sebesség fokozódik. . . Ekkor a repülési kísérlet során sebességet is mértek. A gép 7 kilométeres kijelölt útvonalat 2 perc 40 másodperc, visszaútban 3 m/sec hátszél mellett 2 perc 05 másodperc alatt tett meg. Összehasonlítás céljából ugyanezt az útvonalat egy 120 lóerős motorral ellátott Albatros LDD géppel is végigrepülték. A 7 kilométeres távon 4 m/sec hátszéllel valamivel több mint 4 perces időt mértek. A J-l géppel az ismert repülőgép szerkesztő Anthony Fokker is repült és megállapította, hogy legalább 20 km/órával gyorsabban repül, mint az akkor leggyorsabb