Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

X. RÉSZ. Értékeink. Életrajzok

VOLT VASUTAS VEZETŐK iVüsúiigyi Vilmos <lr. műegyetemi nyilv. rendes tanár. Született 1880. június 8 Pécsett. Ott végezte az állami főreáliskolát. A budapesti József Nádor Műegyetemen gépészmérnöki, majd műszaki doktori oklevelet nyert. A mechanikai technológiai tanszéknek előbb tanársegéde, majd adjunktusa volt, s ez idő alatt Reitő Sándor műegyetemi tanár tanítványaként kutató munkát végzett. Gyakorlatát a MÁV.-műhelyi szolgálata alatt szerezte. 1911-ben beosztották a MÁV. igazgatósághoz és ott fokozatos emelkedés után, 1924-ben főfelügyelővé nevezték ki. 1916— 1920. a kereskedelmi iskolai tanárképző intézet tanára volt. Több alkalommal képviselte Magyarországot az Anyagvizsgálók nemzetközi kongresszusain, így 1909-ben Kopenhágában. 1912-ben pedig Newyorkban, 1924-ben a budapesti műegyetemen a mechanikai technológiai nyilv. rendes tanárává és a mechanikai ós technológiai intézet vezetőjévé nevezték ki. 1928. óta a kir. Kúria szabadalmi ülnöke, 1925. mint a felső oktatásügyi egyesület közleményeit. 1928—-1932-ben pedig a Magyar Anyagvizsgálók Közlönyét szerkesztette. Több külföldi tanulmányútat tett. Számos tudományos közgazdasági és társadalmi egyesület vezetőségi, vagy rendes tagja, a polgári Signum Laudis tulajdonosa. A MÁV. konzum volt neves elnöke, Erzsébetvárosi Papp János,min. tanácsos, nyug. Máv. igazgató, született 1862 Erzsébetvárosban. Gépészmérnöki oklevelet szerzett -a bécsi műegyetemen. 1884-ben a M. kir. Állami Gépgyárban vállalt mérnöki szolgálatot. 1884—1896-ig mint Máv. mérnök a szolnoki és kolozsvári műhelyekben s az igazgatóság gépszerkesztési osztályában működött. Ő rendezte be újonnan a brassói Máv. műhelyt, melynek •első főnöke is volt. 1896—1906-ban a vasúti és hajózási főfelügyelőséghez volt beosztva, mint biztos, majd mint felügyelő. Számos tanulmányi kiküldetésben járt, így az 1889-ik évi párizsi, az 1897-ik •évi bruxellesi és az 1904-ik évi saint-louis-i kiállításokon s hosszabb időt töltött Angliában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Amerikában a vasúti közlekedési berendezések megismerése végett; 1906-ban a Máv. igazgatóságba, a vontatási osztály élére állították. 1910-ben a gépészeti főosztály vezetője lett. 1911ben a műegyetem gépészmérnöki szigorló bizottságának kültagja lett. 1912-ben a nemzetközi anyagvizsgáló kongresszuson ismét Amerikában járt és ezúttal Kanadát is beutazta. 1906-ban a királyi tanácsosi, 1912-ben az udvari tanácsosi és miniszteri tanácsosi címet kapta. Egyéb kitüntetései: A Ferencz József-rend tiszti keresztje, a Lipótrend, a porosz királyi Korona-rend és a bolgár Szent Sándor-rend. 1917-ben a magyar nemességet kapta „erzsébetvárosi" előnévvel, 1920-ban nyugalomba vonult. 1922 óta az Orsz. Gőzkazánvizsgáló Egyesület elnöke. 1923—1925-ig a Magy. Általános Tőzegipar rt. ügyvezető-igazgatója is volt. (V. ö. Kortársak Lexikona.) 789