Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

VIII. RÉSZ. Hősi halottak és hősök. — Szolgálatközben elszerencsétlenültek. — Vitézek és a háborúban kitüntetettek. — A sport kiválóságai

4. FEJEZET. A sportoló vasutasok. — Világbajnokok. A Máv. elnökének szózata. üszkeség tölt el az eredmények láttán. Tudom, hogy sohasem bővelkedtünk anyagiakban. A kitűzött nagy célok verejtékes munkásait mindig ez a sötét gond kisérte, mint kiséri az árny a fényt. De a fény mindig erösebb volt, mint az árnyék! Sugarasan, életre biztatóan, szívet-lelket melegítően törte át mindig a sportért küzdők lelkének lángja, fénye a reménytelenség borúját, a gátlások ködét. .1 mlagyar vasutas tudott mindig akarni, tudott cselekedni és alkotni. A közel négy évtizedes vasutas sport úttörőinek legtöbbje nem él már. A Máv. Sportegyesülelek Ligája alapításának tizedik évfordulóján, feléjülz száll emlékezésem és hálám. Örök emléket, minden éveknél maradandóbbat állítottak ők maguknak cselekedeteikben és alkotásaikban. Az övék minden érdem: Erösebb és lelkesebb az ifjúság, amiben magunk is tovább élünk. Erösebb a kötelesség-tevő magyar vasutas, mert lelkét és testét a sport küzdelmei edzik. Erösebb a hitük a jobb és szebb magyar jövőben!*) Budapest, 1936. évi október hó. 754