Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

VII. RÉSZ. Magyarország vasúti műhelyei. Egyenruházat. Szabad utazás

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME Aradi műhely. 1883-ban a fűtőházhoz csatolt műhelyben végezték el a szükséges javításokat. 1885-ben már megkezdték a nagy műhelynek az építését és 1886. derekán már meg is nyilt. Vezetősége: 1 főnök, 1 számtiszt, 1 művezető és egy művezető gyakornok. A munkások 70-en voltak. Ebben az időben fedett helyre 4 mozdonyt és 10 kocsit, a szabadban pedig 4o kocsit lehetett javítani. 1887-ben két kocsit befogadó fénymázolószínt, 1894-ben tatarozószint, irodahelyiségeket és laktanyát is építettek. 1896­ban két Steinmüller kazánt is felállítottak. A munkások «D;aloskör»-t is alakítottak .1899-ben I3I munkás dolgozott a műhelyben, kiket 1 fő­imérnök, 2 hivatalnok, 3 művezető és 1 segédművezető vezetett. A műhely fedett helyiségeibe négy lokomotív és 32 kocsi, az udvarija pedig 60 kocsi fér el. Deési műhely. 1887-ben egy kisebbszabású műhelyt építettek, amely nem sokáig tudott megfelelni feladatának, s így i8g5-ben egy kielégítően felszerelt műhelyt adtak át a forgalomnak. Nemcsak, minden mesterség részére külön helyiség, de munkás ebédlő is volt benne. A gépeket egy 55 lóerős gőzgép hajtotta. A világítás villannyal, a fűtés gőzzel történik. A műhelyben 71 munkás foglalkozott, kikre egy főmérnök, 2 művezető, egy műhely­gyakornok, egy gépkezelő, 1 számtiszt és 1 díjnok ügyelt. Fedett helyen 6 mozdony és 8 kocsi, a szabadban pedig 3o kocsi helyezhető el. A vágányok boszszúsága 2 3o folyóméter. — Sátoralja-újhelyi műhely. A «Magyar északkeleti vasút» 1890. évi augusztus hó i-én vétetett állami kezelésbe. Ezen vasút 5 vonalának hossza összesen 484-78 km. A vasútat 1871—72 — 73-ban adták át a forgalomnak, mely időben 45 mozdonya és 716 kocsija volt. A sátoralja-újhelyi műhelyt olyan szeren­csés időben építették, hogy megfelelő számú munkást, bármely pilla­natban fel lehetett fogadni és foglalkoztatni. A megélhetési viszonyok elég kedvezőek voltak. Habár a műhely nem is a vonal középpontjába esett, de mégis jó helyen, mert 3 főirány találkozásánál feküdt. Az állomás ós a műhely egymástól távol volt és így akár az állomást, akár a műhelyt tetszés szerint ki lehetett bővíteni. A műhelyi pályaudvar 1000 m. hosszú, i3o m. széles és 77600 m 2 területű volt. Összes vágányainak hossza 8000 folyóméter volt 26 váltóval. Fedett helyen 10 mozdonyt és 46 kocsit le­hetett munkába venni. Az udvaron levő vágányokon 420 kocsit lehetett elhelyezni. A műhely fekvő-gőzgépe 20 lóerejü volt. A kovács műhelyben pedig 1 Nasmyt-féle 7 mázsás ütő hosszú gőzpörölyt állítottak fel. Ez a főműhely 1873. június hó 16-án nyilt meg. Eleinte kevés munkás volt, de később a számuk elérte a 200-at. Ez a szám azonban csak nagyon lassan emelkedett, úgyhogy i4 év múlva is csak 260—270-et ért el. A beren­dezés is keveset változott. Egy kazánkovács futódarun kívül egy Seller-féle gyorspörölyt és néhány esztergapadot állítottak fel. A munkások egyre 702

Next

/
Thumbnails
Contents