Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)
VI. RÉSZ A m. kir. államvasutak és a többi hazai vasutak nyugdíj- nyugbér és egyéb jóléti intézményeiről
A MAGYAR VASÚTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELM E Összefoglalás. Az eddigi ismertetésből megtudtuk azt, hogy a vasutasok nem állami alkalmazottak, tehát részükre külön nyugdíjalapot, illetve nyugdíjintézetet létesítettek, 67 évvel ezelőtt. Megtudtuk azt is, hogy igen súlyos nyugdíjjárulékot vontak le a kötelezett tagtól. Ezenfelül levont büntetéspénzeken kívül, a pályaudvari belépőjegyek és a szállítófelek részéről befizetett i °/ 0 0 is a nyugdíjalapra esett. A nyugdíjbizottságok és a felügyeletet teljesítő kormányok helyes üzleti érzékét bizonyítja, hogy a tartalékok összegét ingatlanokba fektették. Ha a telek vásárlásnak a kormányokra hatást gyakorló spekulánsok (bankok, stb.) gátat nem szabtak volna, az Andrássy-út házhelyeit, nagy részben a MÁV. nyugdíjintézet vehette volna meg. De így is, amint a bemutatott MÁV. nyugdíjintézeti paloták megszemléléséből világosan látható, a vasutasok nyugdíjintézetéhez mérhető egyetlen nyugdíjintézet, vagy biztosítóintézet sincs az egész országban, sőt a Kontinensen sincs. A vasutasok áldozatkészségét és tartalékolását azonban az utóbbi kormányok teljesen figyelmen kívül hagyták és ezt a 67 év óta fennálló MÁV. Nyugdíjintézetet csak papíron hagyták meg. És el lehet mondani, hogy rosszabb helyzetet teremtettek a vasutasok részére, mint azoknak van, akiig egyetlen fillér nyugdíjjárulékot népi fizettek és egyetlen fillért nem tartalékoltak. Állandóan halljuk azt az ellenszenvet kiváltó érvelést, hogy a trianoni békeszerződés nyugdíjterhe az államvasutakon meghaladja az évi 20 millió 1 pengőt .De arr;a a jogos kérdésre: miért nem osztották el ezt a területcsonkítással járt természetes többletet hosszú lejáratra? senki választ adni nem tud. A mulandó emberi élet szinte irányt mutat arra, hogy mit kell tenni? Hiszen, ha minden többlet vasutast, aki Trianon következtében a Csonkaországra özönlött átlagosan akkor !\o éves életkorúnak veszünk, (mert 3o éven aluli nyugdíjat nem is kaphatott) akkor is, 1918. óta átlagosan hatvan esztendős minden többlet nyugdíjas, mert 20 év azóta elmúlt. 1 Tehát mindössze legfeljebb egy-két év lehet az az idő, amikor valamennyi nyugdíjas-többletünk kihal és többé nem lehet hivatkozni trianoni többletre. Különös, hogy a kormány, még mindig nem talál semmi módot arra, hogy a külön tartalékot gyűjtött államvasúti alkalmazottaknak, akik nem állami alkalmazottak még mindig nem adja vissza a törvényszerint megillető alapszabályiszerű nyugdíját. Talán oszlatná fel a MÁV. Nyugdíjintézetet és szüntetné meg azt a megalázó állapotot, hogy szükség esetén az államfő kegyelmi úton se adhassa meg azt, amit minden állami alkalmazottnak bármikor megadhat, csak azért, mert a in!, kir. államvasutak személyzetének «külön, önálló nyugdíjintézete» van. A valóságban azonban sérelem esetén, még a polgári bírósághoz sem fordulhat jogorvoslatért.*) *) Pedig ezt, egyik legnagyobb miniszterelnökünk : Tisza Kálmán (1 673 oldalon) szüségesnek és helyesnek tartotta. 682
