Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

VI. RÉSZ A m. kir. államvasutak és a többi hazai vasutak nyugdíj- nyugbér és egyéb jóléti intézményeiről

Miklós Imre: A Magyar Vasutasság oknyomozó történelme. A Máv. Horthy Miklós magánkórháza. Épült az 1925—26. években. Dr. Tótfalussy Gyula igazgatósági főorvos 1909. nyarán egy terjedelmes memorandumban mutatott rá, hogy a betegellátásnak „teljesen helyes és véglegesnek ígérkező gyökeres megoldása csak az lenne, hogy egy központi rendelőintézetet tudnánk felállítani." Hosszú tárgyalások követték ezt az életrevaló indítványt, végre 1913. január 2-én a kerepesi-úton az úgynevezett „Nyolcház" nyugdíjintézeti házcsoport földszintjén megnyílhatott a külön betegsegélyzőpénztári központi rendelőintézet. 16 szobában nyert elhelyezést a 12 szakosztállyal és 26 orvossal a rendelőintézet, melynek berendezése 50.000 koronába, — évi fenntartása pedig mintegy 80.000 koronába került. Ez a magánlakásokból összerakott rendelőintézet azonban korántsem elégítette ki a kultúra fejlődésével támasztott igényeket. Amint már a 688. oldalon említettük, 1926-ban Lázár László igazgató és Vidra Gergely dr. főtanácsos (akkor még főfelügyelő) indítványára Kelety Dénes akaratából testet öltött a fennti képen látható gyönyörű és modern rendelőintézet és a vele kapcsolatos Máv. magánkórház, melyet azóta ki is bővítettek. Nem érdektelen feljegyzés, hogy Nagymagyarország első Máv. magánkórházának vezető orvosa került a Horthy Miklós magánkórházának az élére. Ugyanis 1911. október 9-én a piski-i Máv. telepen megnyílt magánkórháznak dr. Pásztor Sándor főorvos volt a vezetője.