Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

V. RÉSZ. A vasuti tisztképzés

A MAGYAR VASÚTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME A szabályzat 10. §-a szerint a vasúti tisztképző tanfolyamon a letett vizsgálat alapján képesítést nyert egyének az egyes vállalatok által az eddig szokásban volt távirdai, forgalmi és kereskedelmi szakvizsgák letételére többé nem kötelezhetők: s 1889. évi október hó 1-től kezdve a vasutasok forgalmi és kereskedelmi szolgálatában hivatalnokká csak oly egyének nevezhetők ki, kik ily képesítést nyertek. A szabályzatnak most idézett határozmányai a legsarkalaíosabbak, nemcsak hogy általános határt biztosítanak a tanfolyami vizsgák alapján nyert képesítésnek, hanem feltétlenül biztosítják a vasúti hivatalnokok egyöntetű kiképzését és minősítését is, melynek hiánya eddig oly annyira érezhető volt. A vasúti szaktanfolyam a fent ismertetett alapon 1887. szeptember 3-án tényleg megnyílt és évről-évre látogatottabbá és virágzóbbá vált, mindig igazat adva ama szavaknak, melyeket az osztrák-magyar államvasúttársaság igazgatóbizottságának akkori elnöke Hieronymi Károly az ünnepélyes megnyitás alkalmából a miniszterhez intézett: „Az eszme megvalósításának érdeme Nagyméltóságodé. Nagyméltóságod azon hazafiúi törekvéseinek sorába, melyek a közlekedési ügyek ezek közt a vasutak folytonos fejlesztésére és tökéletesítésére irányítvák, ezen iskola létesítése egy láncszem. Az érdem nagyobb, mert ezen iskola létrehozásánál is, mint minden új kezdeményezésnél nemcsak az anyagi erőkről kellett gondoskodni. A nézetek aziránt, mit és hogyan kelljen tenni, — nagyon eltérők voltak és Nagyméltóságod erélye és önzetlen kitartása volt szükséges ahhoz, hogy e különböző nézetek mellett valamennyi tényező összműködését biztosítsa.*) Érettségivel nem rendelkezők íelvételi vizsgája. 7844/Ala. Hivatalnoki, vagy hivatalnok gyakornoki állásra pályázó, de hiányos iskolai képzettséggel bíró egyének hivatalnokká szolg. rendtartás 8. §-a értelmében csak kivételesen és csak külön felvételi vizsga alapján nevezhető ki. A vizsgára rendszerint csak az intézet szolgálatában álló oly alkalmazottak bocsáthatók, kik a felvételi vizsgálatra feltétlenül szabott iskolai minősítéssel bírnak és szorgalmuk, valamint maguk tartása által kivételes figyelembe vételre érdemeket szereztek. Szolg. főnök utján az üv. ill. ezen által az ig.-hoz bélyeges kérvényt kell benyújtani. Magyar nyelv és irodalom. Német nyelvre és viszont fordítani. Egyetemes és hazai történelem. Földrajz. Alkotmánytan hazánk közigazgatási szervezetével. Mennyiségtan. Kereskedelmi számtan. Természettan. Fém, hang, hőtan és delejesség. A vizsga szóbeli és írásbeli. (1 éven belül.) Pótvizsga nincs. 1887. augusztus 18. Ludvigh Gyula elnökigazgató. *) A vasúti tisztképző tanfolyam 333/1887. m. kir. közm.- és közi. min. sz. alatt iktatott felséghozzájárulás ügyirata, — noha selejtezve nem lett, — a legszorosabb kutatás ellenére a m. kir. Orsz. Levéltárban nem található.