Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

V. RÉSZ. A vasuti tisztképzés

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME. menetébe beavattassanak, a szolgálattal megismertessenek és a fennálló utasításokban taníttassanak. Mindez csak az állomásfőnökök és a hivatalnokok segédkezésének nyújtása mellett érhető el, máskülönben a fiatalemberek nemcsak nem tanulhatnak semmit, hanem a szolgálat előttük annyival is inkább közö­nyössé válik, mivel azt még alkalmazásuk elején kellene velők különösen megkedveltetni. Az állomásfőnökök eme nemleges érdeme gyakornokaink legnagyobbrészénél tapasztalható arra késztet, hogy az állomásfőnö­köknek gondatlanságokért és a hozzájuk beosztott gyakornokok oktatása körül tanúsított büntetésreméltó közönyösségükért komoly rosszalásun­kat fejezzük ki. Az állomási főnöknek önbecsérzetüknél fogva kellene odahatniok, hogy a fiatalemberek helyes kiképzése által magukat kitün­tessék, anélkül, hogy serkentésre és oly intésekre várakoznának, mint mi­lyenek ez irányban már többször menesztettek ki részünkről. Meggyőző­dést szereztünk magunknak, miszerint intésünk és felszólításunk több irányban hatálytalan marad s a legvégsőhöz t. i. szigorhoz vagyunk kénytelenek nyúlni. A gyakornokok kiképzésére nézve ismételve adtunk ki utasítást különös tanítási tervet ez irányban nem állíthatunk fel. A fiatalemberek egyszerűen úgy, amint fentemlített, az üzlettel megismer­tetendők, a szolgálatba beavatandók és a fennálló utasításokban oktatan­dók, ha ez az állomásfőnökök részéről nem történik csak két eset forog­hat fenn: vagy nem bír az illető állomásfőnök maga sem oly képességgel és ismerettel így saját tehetetlenségénél fogva nem képes másokat ok­tatni, vagy pedig fel van ruházva a szükséges ismeretekkel, de nincs jó­akarata a gyakornokok kiképzésére. Nem bir kellő önbecsérzéssel arra­nézve, hogy az igazgatóságnak eziránybani intéseit figyelembe vegye. Ezentúl ezirányban meggyőződést fogunk magunknak szerezni és asze­rint teljes szigorral járni el azok ellen, kiknél tapasztaljuk, hogy a gya­kornokok lelkiismeretes kiképzésére nem bírnak a szükséges képesség­gel, s minden hivatalnok első és legszükségesebb kellékével, az önbe­csérzettel. Midőn fentiekről értesítjük az államásfőnök urakat, komolyan int­jük, hogy a gyakornokok kiképzésének eredményére különösen súlyt fek­tetni s mindazon állomási főnökök, kik a gyakornokok kiképzése terén kedvező eredményeket képesek felmutatni, bátran" hivatkozhatnánk rá, hogy minden alkalommal első sorban vétessenek figyelembe. Míg ellen­ben olyan állomásfőnökök, kiknél ennek ellenkezőjét leszünk kény­telenek tapasztalni: magoknak lesznek kénytelenek tulajdonítani, ha elő­léptetéseknél figyelembe nem vétetnek. Budapest, 1871, évi augusztus hó 19-én, Az Igazgatóság: Horváth Vasúti tisztképzés a Kereskedelmi Akadémián. A vasúti tanfolyamot 1871. év szeptember 1-én nyitották meg a budapesti kereskedelmi Akadémia épületében. E tanfolyam létesítésének eszméje Takáts Antalé, ki mint tanár is részt vett annak kifejlesztésében. Takáts Antal — a hazai vasutak magyarosodása körül — hervadhatat­lan érdemeket szerzett. Az 1871. évben megalakult vasúti szaktanfolyam tantárgyai a kö­vetkezők voltak: 578

Next

/
Thumbnails
Contents