Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

IV. KÁROLY KIRÁLY MÁSODIK VISSZATÉRÉSE A kormányzó történelmi levele őfelségéhez. Felséges Uram! Budapest, október 22. Nehéz lelkitusában, de súlyos aggodalmaktól indítattva arra kell kérnem Felségedet, hogy ne folytassa útját a főváros felé fegyveres erővel. A helyzet tavasz óta, midőn Felséged az országot elhagyta, nem változott. Mindazon indokok, amelyek akkor arra kényszerítettek engem és velem együtt Felségedet az ország sorsáért aggodé meghitt tanácsadóit, hogy Felségedet visszatérésre bírjuk, fokozottabb mértékben ma is fennállanak. A helyzet ma súlyosabb. Tavasszal Felséged bejövetele meglepte az egész országot és a külföldet is. Azóta, mint közismert, készültek arra a lehetőségre. Világos ez abból is, hogy most a tiltakozás, amely a múltkor csak több nap multán közöltetett velünk, most a kormánynak azonnal átadatott és pedig a múltkorinál sokkal határozottabb formában, mert a kisentente nyiltan bevonulással fenyegetőzött. Erőviszonyaink pedig rosszabbodtak és a három oldalról betóduló ellenségnek képtelenek volnának ellentállni. De meg feltéve a lehetetlent is, ha az utolsóját védő nemzet valahol fel is tudná tartóztatni az ellenséget, az ország óriási területei pusztulnának el. Ez utólag oly elkeseredést szülne és télen oly nyomort, hogy biztos úton a bolsevizmushoz vezetne. De fájdalom, komoly mérlegeléssel már ennyire sem lehet a veszély elodázva látni. Bizonyosabb most már az, hogy ellenség előnyomulásával bekövetkeznék a végső elkeseredés és az anarchia. Az ország nagyrészének hangulata olyan, hogy Felséged nem tömöríthetné maga mögé. A polgárháború veszedelmének elhárítása nem tőlem függ. Ha Felséged fegyveres erővel vonul Budapest felé, elkerülhetetlen a végzet és néhány nap múlva az ország maradéka is idegen kézre kerül. Ha Felséged személyesen óhajtaná az entente képviselőivel, velem, vagy a kormánnyal ezt a szituációt verifikálni, természetesen nincs semmi akadálya, hogy Felséged szűk kíséretével teljes biztonságban ide az utat megtehesse. Önzetlenül éltem mindig kötelességemnek, utolsó kötelességem azt jelenti, hogy ha Felséged fegyveres erővel bevonul Budapestre, Magyarország örökre megszűnt létezni. Legmélyebb hódolattal: Horthy. Ezt a történelmi levelet Vasa József dr. h. miniszterelnök vitte Tatatóváros állomásra éjjel Őfelségéhez. De csak a környezetének tudta átadni. (Móricz P.: Ottokár püspök Bzivárvány hídján. Vass József élete és munkái. Bp. 1929.) 539