Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME. A nemzeti hadsereg élén bevonul a fővárosba Horthy Miklós fővezér. ONTOSAN a magyar népköztársaság kikiáltásának első évfordulója napján: 1919. november 16-án, a szitáló novemberi esőben, a fehérvári-úton megjelentek a nemzeti csapatok. Elől, fehér lován délcegen ült Horthy Miklós, a fővezér. Mögötte hosszú sorban, példás rendben a katonák. Egy rövid esztendő alatt tehát elviharzott Károlyi Mihály hazaáruló bandájának és az őket felváltó hóhérlegényeknek minden «dicsősége». «AJ örök életre szánt köztársaság szent bölcsője» mellett is hiába «virrasztottak» a rajongók, mert a köztársaság, Szent István birodalmában gyökeret verni nem tudott. Ennek a nemzetnek a lelke — hál' Istennek lerázta a nemzet lelkétől idegen konjunktúra lovagok maszlagét. Keserves csalódások után Istenhez és a királysághoz tért vissza. Megszégyenülten befelé és örömujongássa! kifelé: harsogta az éljent Horthy Miklós fővezér és a mögötte, felzárkózott magyar csapatok felé. A fővárosba való bevonulása alkalmából a következő kiáltványt intézte a főváros népéhez a fővezér: BUDAPEST NÉPÉHEZ! Magyarország legszégyenteljesebb korszaka után a fővezérségem alatt álló nemzeti haderő részei bevonulnak Budapestre ,hogy ősi, szívünkhöz forrott nemzeti színeinket kitűzzük Buda várára. Csapataim oltalma alatt igaz magyar nyugodtan végezheti és kell, hogy végezze azt a munkát, mely összeségében újraépíti Magyarországunkat. Én és csapataim főfeladatunknak tekintjük, hogy Budapest sokat szenvedett népén segítsünk, főleg hogy az előttünk álló nehéz telet számára elviselhetővé tegyük. Aki jó magyar, örömmel fogad bennünket, de a hivatásos bujtogatok és rendbontók óvakodjanak, mert irgalmatlanul log bűnhődni az, aki Budapest meggyötört népének hőn óhajtott nyugalmát rosszakaratúan megzavarni igyekszik. Bűnhődni fog az is, aki az újraszületett magyar nemzeti haderő szeplőtlen zászlaját merné hazug rágalmakkal meggyalázni. Akiknek hibájából országunk a pusztulás szélére sodródott, tanuljanak meg bűnbánóan a minden bűnök legnagyobbikáért vezekelni. Ez az, amit a haza ma tőlük jogosan megkíván. Erőszakoskodásokat, felvonulásokat, rendzavarásokat semmiesetre sem tűrök, s ha ilyenek előfordulnának, úgy ezeket a legszigorúbb eszközökkel torolnám meg. Viselkedjék mindenki nyugodtan és fegyelmezetten, járuljon mindenki egy szívvel-lélekkel hozzá, hogy a nagyjelentőségű nap valóban, Magyarország új felvirágzásának hajnalát jelentse. HORTHY MIKLÓS s. k. fővezér. ß 530