Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése

A MG AY AR VASUTASSAG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME voltát közvetlen szellemi javításoknak nem nevezhetni, azért mégis épen olly elmúlhatatlan azoknak tökéletesen elrendezett volta; valamint akadozó,, vagy lázas vérforgás közt a legegészségesb velő is szolgailag lenyűgözve van; s hiába küzd a szellem az anyagnak fejletlen súllyával. Legyen ehhez képest szabad, felséges Haza, mennyire körülményeim engedik, ezennel mély tisztelettel az ország egybengyült Rendei előtt letennem honunk közlekedési ügye körül némi általános nézeteket, melyeket több jeles fők segítségével összeszedni alkalmam volt. Ha nem egészen hasztalan munkát vittünk végbe, bő jutalmunkat már kinyerénk. A mélyen tisztelt egybegyűlt Országos rendeknek Pozsony, január 25-dikén i848. legkisebb, de leghűbb szolgája Gróf Széchenyi István». A végire hagytuk, amivel kezdeni kellett volna, Széchenyi legelső alkotását: az aldunai hajózást és a Széchenyi-út kiépítését. Érdemes elgondolgozni azon, hogy Széchenyi minden alkotása elé ezer- és ezernyi akadályok gördültek. Ez a nemzeti tunyaságból, nemtörődömségből és közteherviselési iszonyból származó fékezőerő, fokozódott még kormánya és nemzete ellenállásával is... és ime: mégis mennyit alkotott! Mi lett volna, ha szívvel-lélekkel és anyagiakkal is támogatják Széchenyi István lángeszének életrevaló nagyterveit? Hova fejlődhetett volna a magyar nemzet, ha kevesebb irigység, kevesebb közöny, több összefogás és megértés talaján dolgozhatott volna örök büszkeségünk: Széchenyi István? Nem volt rádió, nem volt telefon, nem volt autó és repülőgép, sőt még vasút sem az időben de Széchenyi óriási nagysága előtt még a mai ultramodern ember is a legmélyebb alázattal kénytelen meghajolni. Legyen áldott mindörökre emlékezete! 50