Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME. Persching amerikai tábornok közbelép. Ezalatt Miklós Antalt feltették az autóra és vitték a kivégzés szín­helyére. A Mosonyi-utcai rendőrlaktanya mögött, a Kerepesi-úti temető falához állították. Ekkor érkezett meg egy vörös katona, kit motorbicikli­vel a kivégzés megakadályozására küldtek ki. Dr. K'arsa Eörs Zipzer Jánossal és még két más vasutassal lement laz üzletvezetőség elé várni Kinn Bélát és Landler Jenőt. Még az autók meg sem álltak az Ü. v. épülete előtt, máris szinte ordítva rivalt Kún Béla dr. Karsára, mondván: «Disznóság! A vasutasok nemcsak politizá'nak, hanem fegyverrel támadnak a vörös katonákra, a Himnuszt énekelik, fehér és nemzetiszínű zászlót lobogtatnak, majd elbánok én velük». Dr. Kársát nem hagyta el a hidegvére, azt mondta Kún Bélának, nem csodálkozik a vasutasok izzó hangulalán, hiszen kicsibe mult, hogy ő is fogságba nem került, sőt az ötösbizottság tagját, Miklós Antalt mellőle az autóból rán­cigálták ki és ismeretlen helyre vitték. Kérte, hogy ti vasutasok szabadon­bocsájtása iránt intézkedjék. Kún Béla erre csendesen azt felelte: «Jó! Azonnal intézkedem, gyerünk a Tattersaalba.» Kún Béla felháborodása onnan származott, hogy telefonon közölték veié a «Nyolcház» udvarán lefolyt eseményeket. Ugyanis dr. Karsa érvényt akart szerezni a katonai kiküldöttel megerősített salvus conductusnak és' a vörös katonák erőszakoskodását meg akarta akadályozni. De a vörös, katonák rémhíreket terjesztettek: a vasutasoknál rengeteg fegyver van, ellenforradalmárok, rálőttek a vörös katonákra, stb. stb. Természetesen ebből csak annyi volt igaz, hogy tényleg eile nf orr ad a l m á i ok voltak. A «Nvolcház» udvarán összesereglett izgatott hangulatú vasutasok közé be­furakodott egy teljes felszerelésű vörös katona, aki szónokolni kezdett, mint provokátor. Azt mondta: «Fejbe fogom magam lőni., ha a proletár­diktatúrát elárulják. Becsületes proletárnak: a vörös hadseregben a helye»; A vasutasok ezt a katonát közrefogták és ez szorongatott helyzetében a levegőbe lőtt. Erre az épületen kívül várakozó vörös katonaság vad ordítással az udvarra rohant és nemcsak a gyűlésező vasutasságot, hanem a «Nyolc­ház» lakóit, asszonyokat és gyermekeket is kezdték a lakáshói kiráncigálni, sőt egvik vörös katona már kézigránátot akart a tömegbe dobni. Dr. Weiss Konrád lakásába menekültek Dr. Valló Viktor és Tivadar Viktor Máv. felügyelők, s izgatottan várták a fejleményeket. Ebben a pillanatban érkezett az udvarra Urbány Gusztáv MÁV. fő­ellenőr, ki megismert volt századából egy vörös katonát és figyelmeztette, hogy az erőszakoskodást hagyják abba, mert ha a fehérek bejönnek, nagyon megadják az árát. A figyelmeztetési:ek meg is volt a hatása, nrert az erőszakoskodást mérsékelték és vitték, mint a karavánt, a vasutasokat a Tattersaal felé. Ugyanekkor szabadította ki Urbány Gusztáv Sávoly Józsefet, az udvarban volt félig agyonvert OTI tisztviselőt. A Tattersaalbau megtartott beszámoló gyűlésre megjelentek a nép­biztosok. Dr. Wagner, mikor a Tattersaal homályos termében meglátta a bőrkabátos terroristákat, Eskulits Emil MÁV. ellenőr nyakába borult, mondván: «Emilkém, kijövünk-e élve innen?» Eskulits azt tanácsolta neki, menjen hátra és bújjon el a tömegben. Az 5-ös bizottság tagjai beszá­moltak az Ígéretekről, melyeket a vasutasság nagy kétkedéssel fogadott. 524

Next

/
Thumbnails
Contents