Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME. Miklós Antalt a vésztörvényszék halálra itéli. Amikor az első szürke autó, melyben Miklós, dr. Karsa és Kerekes ült, a kordonhoz ért, Miklós Antal nevét kiáltozták. «0 volt az ,akl délelőtt, a tanácskormány megbuktatásáról beszélt». Erre az autóhoz lépett Vargacz nevű politikai mégbízott és kérdezte, melyik az a Miklós? Utána kiráncigálták az autóból és megvasalták. A nála lévő ezüstfejű ébenfabotot összetörték a hátán. Dr. Karsa és Kerekes tiltakozni próbált. De hiába, mert a kapott salvus conductus dr. Wagnernél volt, aki a második autón ült, és aki percekig késett. Miklós Antalt megvasalva elvitték a Keleti p. u. udvari várótermében székelő vésztörvényszék elé és ott néhány perc múlva, arra való hivatkozással, hogy a proletárdiktatúra esküdt ellensége, agyonlövetésre Ítélték. Ezalatt dr. Karsa és Kerekes a vörös katonák által körülzárt «Nyolcház» felé tartottak beszámolandó a történtekről. Most érkezett a kordon elé a második autó, melyben dr. Wagner és Kvatkovszky ültek. Őket is azonnal kiszállították és az ott lévő feketesapkás kommunista megbízottnak dr. Wjagner felmutatta a népbiztosoktól nyert és pecséttel ellátott salvus conductust, remélve, hogy minden rendben van. Ámde a feketesapkás végigfutott az íráson és összetépve a földre dobta, azt mondta: «Nekünkl nem parancsolnak a népbiztosok, egyébként is én vádbiztoshelyettes vagyok és nekem csak a forradalmi kormányzótanács parancsa mérvadó. Jó lesz csendben maradni». Dr. Wagner megkérdezte, hogy miért? Erre a feketesapkás azt felelte: «majd meglátja, hogy miért!» Wagner Kvatkovszkyval a «Nyolcház» felé indult. Ezalatt híre futott Miklós Antal halálos ítéletének. Azonnal egy ántánt hatalmasságot kerestek, aki a kivégzést megtudja akadályozni. Persching amerikai tábornok legjobb barátjához, Kovács Emil fasori református lelkészhez szaladtak, hogy jöjjön azonnal, mert Miklós Antalt ki fogják végezni. Kovács Emil telefonon azonnal felhívta Persching amerikai tábornokot és Romanelli olasz alezredest, hogy Miklós Antal kivégzését akadályozzák meg. Persching tábornok felhívta Kún Bélát, hogy tartózkodjon mindennemű vérengzéstől, mert retorzióval fognak élni. Röviddel azután írásban is megismételte ezt a felhívást. Romanelli alezredes szintén telefonon figyelmeztette Kún Bélát, hogy felelőssé teszi egész kormányával együtt, ha a vasutasok vére folyna. Kún Bélát úgy látszik meglepte egyrészt a külföldi beavatkozást, másrészt a vörös katonák fegyelmezetlensége és elhatározta, hogy Landler Jenő és Szántó Béla népbiztosokkal és Jancsik vörösőrparancsnokkal a helyszínre siet. Ugyanekkor az üzletvezetőségen dr. Karsa a vonalparancsnokhoz fordult, Miklós és a többi elfogott vasutas szabadonbocsátása érdekében. A vonalparancsnok éppen Jancsikkal beszélt telefonon, aki azt az utasítást adta a vonalparancsnoknak, nem kell a vasutasokkal sokat komédiázni, hanem a Tattersaalba összeterelt vasutasokat bekísérni a legközelebbi kaszárnyába és mint« katonákat kivinni a frontra. Zipszer János ekkor felhívta telefonon Landler Jenőt, hogy jöjjön ki a Tattersaalba és csináljon rendet, szabadítsa ki a vasutí.sságot. ; 522