Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

GRÓF TISZA ISTVÁN VÉRTANÚHALÁLA cember hó 31.-ével bekövetkező lejártáig mind az Őfelsége uralkodása alatt álló többi országokkal, mind más államokkal gazdasági viszonyainknak megfelelő szabályozása végett a szükséges intézkedéseket a törvényhozás jóváhagyásának fenntartásával tegye meg. A jegybank-ügy önálló szabályozása és az Oszrták-Magyar Bank irányában fennálló tartozásunknak rendezése végett a tárgyalásokat azonnal meg kell indítani s az országgyűléshez mindezekre nézve előterjesztést kell tenni. 8. §. Magyarországnak és társországainak viszonyát egymásközött az 1868: XXX. magyarországi törvénycikkbe és az 1868: I. horvát-szlavónországi törvénycikkbe iktatott egyezmény 70. §.-ának megfelelő módon létrejött újabb egyezmény fogja szabályozni. 9. §. Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe. Ugyanakkor hatályát veszti az 1867. XII. törvénycikk, valamint hatályukat vesztik egyéb törvényeink mindazon rendelkezései, amelyek a jelen törvényben foglaltakkal ellenkeznek. Azok az ügyek azonban, amelyek a jelen törvény értelmében újabb szabályozást igényelnek ideiglenesen addig, amíg az erre vonatkozó újabb törvények életbelépnek az előbbi bekezdés értelmében hatályon kívül helyezett törvényekben szabályzott módon intéztetnek. Ezt a törvényt a minisztérium hajtja végre és haladéktalanul gondoskodik a jelen törvény folytán szükséges törvényjavaslatok elkészítéséről és az országgyűlés elé terjesztéséről. Tisza István gróf vértanúhalála. Amíg az utcán ropogtak a fegyverek, melyek a háborúból hazatért szegény, elbolondított és leitatott katonák és a pesti, katonaruhába öltözött csőcselék kezében voltak, Tisza két levelet írt*). Egyet Lukachich altábornagynak s egyet gróf Hadik Jánosnak, kézbesítő házfelügyelő a címzetteket nem találva, visszavitte a két levelet. Ugyanaznap: 1918. október 31-én d. e. egyik a gyilkosok közül, terepszemlét tartott. Tiszát otthon kérlelték, hogy meneküljön, mire ő azt felelte: „Nem bujkálok". Délután eljött a három gyilkos és orvul megölték. Tisza utolsó sóhaja ez volt. „Ennek így kellett lenni!" Derék, békét akaró igaz magyar volt. Legyen áldott az emlékezete! *) Tisza István gróf: Levelek VI. kötet M. T. Akadémia 1937.