Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

6. FEJEZET. Sortűz a Máv. Gépgyárban. — Elmarad a szegedi királylátogatás. — A vég kezdete. — Törvényjavaslat Magyarország függetlenségéről. — Tisza István vértanúhalála. 1918 . áprilisában már Károlyi Mihály túllicitálta az osztályharc alapján álló szociáldemokratákat is. A szociáldemokraták sem fértek a bőrükbe. Óriási sztrájkot rendeztek. Le akarták törni „az erős kéz" politikáját. A munkásság vezérei állandóan Szterényi bárót ostromolták, — noha az Állami Gépgyár nem is a kereskedelmi, hanem a pénzügyi tárca alá tartozik. A nyugtalanság már oda fajult, hogy a gépgyárban a rend fenntartására kirendelt csendőrséget megtámadták, mire a csendőrség a fegyveréhez nyúlt. 1918. június 20-án történt, hogy a „szakszervezet egyedül helyes politikája gyanánt" azon az állásponton voltak, hogy a többi gyárra nem engedik átterjedni és lokalizálni fogják gépgyárra. A sztrájkot egyik főforradalmár Böhm Vilmos és lázadó társai (ez a Böhm később a Károlyi-kormány hadügyminisztere, a kommün alatt pedig a vörös hadsereg főparancsnoka volt) Méhely Kálmánnal a gyár telepén tartózkodtak*) Déltájt összeült a szakszervezeti vezetőség és Malasits Gézának a vas- és gépgyárak egyesületébe leadott telefonjelentése szerint, ily értelemben határoztak. A Károlyi párt azonban nyomban akcióba lépett, rendőri jelentések szerint Károlyi Mihály állandó tanácskozást folytatott Garami Ernővel és társaival, kiknek megjelenése — írja Méhely Kálmán — a helyzetet megnehezítette és a tárgyalást intranzigensebbé tette. A szakszervezeti vezetőség báró Szterényi Józsefet kérte hogy fogadja őket, mert nagy sérelmeik vannak, mit okvetlen elő kell adniok. Szterényi készséggel fogadta őket. Szterényi soha nem tért ki a kérelem meghallgatása elől. Csodálatos, hogy ekkor már Garami hátrált meg, hogy egyelőre nem adják elő a sérelmeket, hanem majd *) Újonnan kinevezett államtitkár volt 503