Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

BRASSÓI SZTERÉNYI JÓZSEF BÁRÓ. valóságas belső titkos tanácsos, kereskedelmi miniszter 1918. január 25—1918. október 31-ig. C Jk .

y zterényi József 1861-ben Lengyeltótiban született. Tanulmányait Budapesten végezte, majd közgazdasági ismereteinek fejlesztése végett több évre külföldre utazott. Hazatérve több budapesti napilapnak volt belmunkatársa és 1887-ben „Brassó" címmel megalapította az első magyar napilapot a szászok földjén. Az akkori kormány buzdítására ő szerezte meg az erdélyrészi kereskedelmi és iparegyesületet, melynek, míg Brassóban volt, főtitkára maradt. Közben beutazta több izben Romániát, Szerbiát, Bulgáriát, Törökországot és Anatóliát Hazatérte után Erdély iparfelügyelőjévé nevezték ki. Baross Gábor 1889-ben Budapestre hívta iparfelügyelőnek és egy évre rá a kereskedelemügyi minisztérium iparfejlesztési osztályának élére állította. 1890-ben a kormány az első munkásvédelmi kongresszusra Berlinbe küldte ki, míg 1892-ben az egész iparoktatás élére került. A kereskedelemügyi minisztérium ipari és kereskedelmi osztályának 1895-ben lett a vezetője és 1897. évben a brüsseli nemzetközi világtárlaton ő szervezte a magyar társadalom-gazdasági tanácsot, melynek titkára lett. Szabadságideje alatt beutazta egész Európát és a külföldi iparoktatási berendezéseket tanulmányozta. A szakirodalom terén is nagy tevékenységet fejtett ki; szerkesztette a „Magyar Iparoktatás" szaklapot, az „Ipariskolai Könyvtár"-t, főszerkesztője volt a „Mintalapok, iparosok és ipariskolák számára" című úttörő szakközlönynek. Matlekovits Sándorral együtt ő készítette a millenniumi kiállítás főjelentését, mely munkássága jutalmául 1897-ben királyi tanácsos lett, később pedig, mint miniszteri tanácsos a kereskedelemügyi minisztérium ipari osztályának élére került. 1905-ben Vörös László miniszter államtitkárnak hívta meg, mely állásában Kossuth Ferenc is megtartotta. Mint politikai államtitkár mandátumot is vállalt és Brassó város, ahonnan pályája oly fényesen kiindult, tisztelte meg őt bizalmával. Mint államtitkárt a király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. 1918. január havában nevezte ki a király a kereskedelemügyi kormány élére és e minőségben a romániai béketárgyalásokon, mint a magyar kormány teljhatalmú megbízottja vett részt. E minőségben, nemkülönben a hazai közgazdaság emelése körül kifejtett eredményes működéséért, a király „brassói" előnévvel a magyar báróságot adományozta Szterényinek. 501