Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

5. FEJEZET. Tisza István gróf miniszterelnök békekísérletei. — Serényi Béla gróf kereskedelmi miniszter. — Őfelsége a vasutasok fizetését törvény utján akarta felemeltetni- — Vasutasok küzdelme a létért az egész országban. — Szterényi József báró kereskedelmi miniszter. — Vasúti hírek 1918-ban. 1937 -ben jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában gróf Tisza István összes munkáinak sorozatában a Levelek VI. kötete. Ebben a kötetben találjuk meg a hiteles adatokat Tisza béketörekvéseiről, lemondásának körülményeiről. Egyik legérdekesebb levél az, melyet 1917 április 29-én IV. Károly királyhoz intézett s amelyben többek között a következőket írja: Legkegyelmesebb uram! Kegyeskedjék megbocsájtani, ha ebben a szokatlan formában térek vissza Felségednek a magyar belpolitikai kérdésben hozott döntésére, hogy ismételjem legmélyebb hálaérzetemet azért az olyan megtisztelő legmagasabb bizalomért, mely Felséged elhatározásában és azzal kapcsolatos legkegyelmesebb kijelentéseiben megnyilvánul. Nem merészkedtem volna Felségednek ez érzelmek kifejezésével terhére lenni, ha más is nem késztetett volna, hogy Felségedhez forduljak. Ez pedig a spanyol király intervenciója. Ha Felségedet jól értettem, én vagyok Felségednek egyetlen felelős szolgája, aki erről a dologról tudomást szerzett s e körülmény folytán kötelességemnek érzem a dologra visszatérni. Don Alfonsonak csekélységemre vonatkozó kívánságára nézetem szerint könnyű megfelelni: sohasem voltam háborús uszító, ellenkezőleg, boldogult I. Ferenc József császár és király őfelsége felelős tanácsadói között én voltam az utolsó, aki a szerbiai ultimátumhoz — éspedig egy, általam mérsékelt formában — hozzájárultam, ma is a mielőbbi békekötés mellett vagyok és nem hiszem, hogy hiva496