Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

I. FERENCZ JÓZSEF CSÁSZÁR ÉS KIRÁLY A HALOTTAS ÁGYON. t [jLM^j;gdicsőült Első Ferencz József Ö császári és apostoli királyi Felsége, tegnap felbontásra került legmagasabb végrendeletében a következő búcsúszavakat méltóztatott legkegyelmesebben intézni népeihez, valamint a hadsereghez és a haditengerészethez: Szeretett népeimnek igaz köszönetet mondok azért a hűséges szeretetért, amelyet Irántam és Házam iránt úgy boldog napokban, mint súlyos időkben viseltettek. E ragaszkodás tudata jól esett Szívemnek és abból merítettem erőt nehéz uralkodói kötelességeim teljesítéséhez. Őrizzék meg ugyanezeket a hazafias érzületeket Utódom számára! Hadseregemről és Hadtengerészetemről is a meghatott köszönet érzeimeivel emlékezem meg bátorságáért és hűséges odaadásáért. Győzelmeink örömteljes büszkeséggel, az őket önhibájukon kívül ért balszerencse fájdalmas bánattal töltöttek el. Abban a kitűnő szellemben, amely a hadsereget és a haditengerészetet, valamint mindkét Honvédségemet mindenkor lelkesítette, zálogát látom annak, hogy éppen úgy, mint Én, Utódom is mindenkor számíthat reájuk. Ez volt a király végrendelete népeihez. Legyen áldott mindörökre az emlékezete! 492