Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

HIERONYMI KÁROLY MINISZTER Ismerte a vasutat és a vasutasságot. 1867-től 1882. évig a közmunka- és közlekedési minisztériumban alig volt ügyirat, melyen Hieronymi nevét, éles látókörre való javítások mellett meg ne találtuk volna. (Arcképe alatti aláírása is onnan való.) 1882-től—1891-ig, mint az Osztrák Magyar Államvasúttársaság vezérigazgatója, minden percét a vasutasok és a vasutasságnak szentelte. Benne a Steg alkalmazottai igazán édesapjukat tisztelték. Még Baross Gáborra is oly nagy hatással volt, hogy keresztül tudta nála vinni, hogy az átadott személyzetét Baross 1891-ben két rangfokkal magasabb fizetéssel vette át a Máv.-hoz. Baross inkább vállalta az ezernyi nyilat is, amit feléje röpítettek emiatt, de nem tudott Hieronyminak ellentmondani, mert belátta, hogy Hieronymi szociális érveit megdönteni nem lehet. Ha Hieronymira hallgatott volna Tisza István gróf és Lukács László, — sohase' érte volna az országot az a letörölhetetlen nagy szégyen, hogy a világ legpontosabb vasútja 4 napig szünetelt. De le kell venni Hieronymi emléke előtt minden vasutasnak a a kalapját, mert az ő becsületes jószándékát Lukács László pénzügyminiszter hiúsította meg. Hieronymi még éjjel is fogadta a vasutasok küldöttségét. Két nap múlva, vasárnapra adott terminust a válaszadásra. Tisza és Lukács a választ úgy értelmezték, hogy letartóztatták a vasutasok 13-as bizottságát. Talán ennek hatása alatt Tisza István pártját, köztük Hieronymit is, az 1905-iki választáson a vasutasok buktatták meg. 1910. január 17-én a Khuen Héderváry kabinetben újból elvállalta a kereskedelmi tárcát, mint a „Nemzeti Munkapárt" képviselője. Még másfél év sem telt el: 1911. május 4-én 75 éves korában meghalt. Felesége Várady Borbély Gabriella, gyermekei Karola férjezett apsai Mihályi Florentné, Pál, — a korán elhúnyt vasúti és hajózási főfelügyelő és Mariska. 1911. május 6-án d. u. 4 órakor temették a Nemzeti Muzeum csarnokából a kerepesi temetőbe. A kereskedelmi minisztérium tisztviselői álltak díszőrséget ravatalánál. Várady L. Árpád püspök temette. Legyen áldott az emlékezete! V. ö M. kir Orsz. Levéltár, 1868—1882. évi közm.- és közi. min. irataival és Sturm Albert: „Országgyűlési Almanach" 1897—1901. és az egykorú napilapok 437