Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME sére vont következtetésre alapított panaszt illeti, ezt a kir. itélő tábla azért találta alaptalannak, mert az illetékesség kérdése a bírói hatáskörrel csak annyiban van kapcsolatban, hogy illetékes bíróság csak az lehet, amelynek hatáskörébe van utalva a vádba tett bűncselekmény elbírálása, de viszont a rendes illetékességgel ellátott bíróság köréből is kivonható a cselekmény elbírálása, egy hasonló hatáskörrel bíró bíróság által, tehát az illetékes bíróság elől való elvonása az ügynek: nem egyértelmű a hatáskör megsértésével. Hogy pedig a budapesti kir. büntetőtörvényszék hatáskörrel bír Btk. 480. és 481. §-aiban meghatározott bűncselekményekre ez, az É. L. T. világos rendelkezéseivel szemben, vita tárgyává sem tehető. Panaszolta továbbá a védő, hogy ebben az ügyben az ő védettjével szemben közvetlen idézésnek helye nem volt, mert ennek feltételei hiányoztak. Ez a panasz azonban figyelembevehető nem volt. A Bp. 384. §. 2. bekezdése szerint perorvoslatnak csak akkor van helye, ha vádlott, vagy védője — a közvetlen idézés elrendelése miatt — a törvényszéktől a főtárgyaláson eredmény nélkül kér orvoslást. A jelen esetben ez nem történt meg. dr. Vázsonyi Vilmos védő a főtárgyalás megnyitása után tiltakozott ugyan azon feltevés ellen, hogy a vádlottak a vizsgáló bíró előtt, bűncselekmény elkövetését beismerték volna, — de sem ő, sem védőtársai és különösen nem Polónyi Géza védő helyettese, a közvetlen idézés elrendelését nem sérelmezték és nem kérték, hogy a bíróság a tárgyalás félbeszakításával vizsgálatot rendeljen el, vagyhogy az ügy a Bp. XV. fejezetében megírt eljárásra utasítassék, — sőt maguk a védők elállottak, részben azoknak a bizonyítékoknak felvételétől is, amelyeknek a főrészben azoknak a bizonyítékoknak felvételétől is amelyeknek a főtárgyaláson való beszerzését maguk is indítványozták. De különben, még ha ilyen értelmű indítvány dacára is, a kir. törvényszék a főtárgyalást megtartotta és Faludi Józsefre vonatkozóan is ítéletet hozott, semmiségi okul ez akkor sem szolgálhatna, mert az a körülmény, hogy a közvetlen idézés elredelése a vádlottak beismerésére alapíttatott, az ítélethozatalra befolyást nem gyakorolt, már pedig ez a perorvoslat Bp. 384. §. 3-ik bekezdéséhez képest — sikerrel csak ilyen esetben érvényesíthető. Végül ugyanezen okokból ugyanilyen elbánás alá esett a Bp. 385. §. 9. pontjára alapított fellebbezés is, mert hogy Marton Gyula tanúkihallgatása elrendeltetett, valamint, hogy az is elrendeltetett, 414