Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME zsolnait Rákospalotán megállították. Részletes hírek nem érkeztek, mert a sztrájkolok több helyen a táviróvonalakat is megrongálták." * * * A vasutasszrájk híre aznap este villámgyorsan eljutott a Demokrata Körbe is, ahol a vasutasok a másnapi gyűlés betiltásának izgalmairól beszéltek (Andrássy-út és Jókai-tér sarkán levő helyiségben) Jelenlevő Margulit, Breuer, Faludy, Lorber, Potinca vasutasok, Székács Antal kereskedő, Dózsa Miklós vállalkozó, dr. Vázsonyi Vilmos orsz. képviselő. A hír hallatára valamennyien megdöbbentek a sztrájktól, Később odaérkeztek már Turcsányi és Sarlay is. Ez időben már ismeretlenek leadták a vonalnak a 7. sz. „Minden vonatot meg kell állítani" jelzést, sőt még ezt a táviratot is: „Az összes vonatok a 7. sz. jelzéssel megállítandók, a sztrájk kitört. Sztrájkbizottság." Így várta a rendőrség az országosgyűlésre érkező vasutasokat a keleti pályaudvar csarnokában, kik Kelenföldön már leszálltak, de útközben letartóztatták őket. A katonaság megszállta a pályaudvarokat, csak igazolvánnyal lehetett belépni, melyet a rendőrség állított ki.Másnap, április 20-án, Vázsonyi Vilmos gróf Tisza István miniszterelnököt felkereste a parlamentben és kérte a gyűlés engedélyezését, mely szerinte az egyetlen mód, mellyel a rendet vissza lehet állítani. Gróf Tisza nyomban felszólalt a parlamentben és kijelentette: a gyűlés megtartását nem engedélyezi, de, hogyha kell, fegyveresen töri le a sztrájkot. 402