Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A TÖRVÉNYJAVASLAT BÍRÁLATA hozott véleményeket magáévá tehetné. A klub ugyanis arra a célra alakult volna, hogy a vasutasok érdekeit minden irányban védelmébe vegye és minden eszközzel előmozdítsa. Ilyen eszköznek kellene lenni a klub hetilapjának is. Ámde mit tapasztaltunk? Azt, hogy ez az újság a vasutasok mozgalmával kezdetben egyáltalán nem törődött, hanem akkor, amidőn a vasutasok tábora tűzben, lángban állott, a petrol eummótorról és szállítási mellékilletékek kikerekítéséről vezércikkezett, később szidta azokat, akik szerinte félrevezették a vasutasok sokaságát és csak izgatják a tömeget, holott a vasutasok ügye iránt — szerinte — mérvadó körökben dühöng a jóakarat, ma pedig, midőn az ezerszer világgá kürtölt magasabb jóindulat egy az igényeket teljesen kielégítetlenül hagyó törvényjavaslat alakjában megnyilatkozik, „gyógyító ír"-nak nevezik ezt a szörnyszülöttet. Lássuk hát a törvényjavaslatot, ezt a csudaszert s állapítsuk meg teljes pontossággal, mennyiben javítja, vagy rontja a régi állapotokat. Konstatáljuk mindenekelőtt, hogy a pénzbeli többlet, amit az az úgynevezett fizetésrendezés nyújtani szándékozik, egyrészt pillanatnyi ajándék, mely a vasutasok jövendőjére kihatással nem lehet, másrészt olyan segítség, melyet a jótékony adakozó egyik kezével nyújt, a másikkal elvesz. Amit a törvényjavaslatokkal a 40 koronától 400 koronáig terjedő feljavításban ad, az koldusalamizsna. És csak porhintés a szemekbe, a nagyközönség és parlament megtévesztésére szolgáló célzatosság annak hangoztatása, hogy a ma meglevő alkalmazottak fizetésének rendezésére 6.643,400 korona kell és hogy ezzel az összeggel ezen a címen lesz megterhelve a jövő esztendő költségvetése is. A törvényjavaslat 36.931 munkaerőt vesz számításba akkor, amidőn 6.643,400 koronában állapítja meg a személyi járandóságok többletét. Igen ám, de 39,931 főnyi munkaereje a magyar kir. államvasutaknak majd csak az 1904. évi költségvetés törvényerőre emelkedése után lesz — ha lesz, mai létszáma legfeljebb 34,000 főből áll. A kilátásba vett 6.643,400 koronának jelentékeny része tehát nem a régiek fizetésének feljavítása, hanem az alkalmazandó új munkaerők illetményének fedezésére szolgál, ami pedig nagy összeget képvisel, már annál az oknál fogva is, mert az uj alkalmazottak a tervbe vett jelentékenyen magasabb kezdőfizetésekkel neveztetnek ki. Jövőre azonban, ha ugyan igazán betöltik a tervbe vett 39,931 főben kontemplált állást — amiben kételkedünk — évenként tény391