Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

LUDVIGH GYULA MÁV. ELNÖK „negyedik?" Wekerle még nagyobb zavarba jött, de most hirtelen végigsiklott gondolatban a tekintete a közéleti kiválóságokon és a közigazgatási bíróság elnökére: Ludvigh Jánosra gondolt (persze a keresztnevét elfelejtette), gyorsan kimondta: „Ludvigh!" —• Ah Ludvigh — vágott közbe mohón a király — a kedves vasúti direktor? Nagyon szívesen egyezem bele. Wekerle majdnem sóbálvánnyá változott és udvarias mosollyal meghajtotta magát. így lett főrendiházi tag Ludvigh Gyulából,—-a király bizalmasából, — kit e nagy kitüntetésen kívül még valóságos belső titkos tanácsosnak is kinevezett 1905-ben. A vasutasságot Ludvigh Gyula nemes egyénisége különösen az 1839. évi július 29. napján kelt 33. sz. Hivatalos Lapban megjelent 76. sz. Ein. körrendelet**) óta érdekelte. 1896-ban a Német Vasútegylet műszaki bizottsága Budapesten tartott XV. gyűlését és elhatározta, hogy a technikus gyűlések ötvenesztendős jubileumát 1900-ban Budapesten üli meg. Ludvigh Gyulát káprázatos ünneplésben részesítették. Valóban díszelnöke volt ennek a felejthetetlen gyűlésnek. 1907. évben államtitkárrá nevezték ki. Ludvigh Gyula ez időben el akart távozni a Máv. éléről. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter felajánlotta állását Hoitsy Pálnak, aki azzal az indokolással utasította el a megtisztelő ajánlatot, hogy „ilyen magas állást szakértelem nélkül nem vállalhatok el". (Hová lettek a Hoitsy Pálok a közéletből?) Az a tény, hogy az életösztön erősebb a paragrafusnál: avatta hőssé Ludvigh Gyulát, ki a paragrafust védte és nem a való életet. Azt a paragrafust védte, melyet nem ő gyengített meg, hanem gyors egymásutánban változó fölöttesei, kik mindig „szívükön viselték" a vasutasok ügyét, de segíteni vagy nem tudtak, vagy nem akartak. A négynapig tartó vasutassztrájk ép' úgy elválaszthatatlan Ludvigh működésétől, mint az a sok-sok érdem, mely őt tiszteltté és felejthetetlenné tették. Megalázó szerep jutott ennek a nagy elnöknek a vasutasok és a kormány közötti béke helyreállításában is, mert vele sem a kormányférfiak, sem a vasutasok nem tárgyaltak. "Ugyanis a kormány Vörös László nyugdíjas államtitkárt bízta meg, sőt még a miniszter személyesen is tárgyalt a vasutasokkal, míg a vasutasok a 13-as bizottsággal képviseltették magukat. Ujabb meg**) 1. a 346. oldalon. 355