Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

KEMÉNY GÁBOR BÁRÓ november 24. sz. szerint 1830. július 19-én) Csombordon, (Alsó fehér vra.) született. Meghalt Ajnácskőn (Gömör m.) 1888. október 23-án du. 4 órakor. Tizennégy éves koráig Csekelakán és Nagyenyeden nevelkedett nagyanyja házánál, ahol a Kollégiumban végezte középiskoláit, majd a külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve Csányi László alatt a közlekedési mtiniszteriumban, mint fogalmazó működött. A szabadságharc után újabb külföldi tanulmányútra indult, honnan 1852-ben visszatérve, birtokán gazdálkodott. A Bach korszak idején politikai, történeti és jogbölcseleti tanulmányokat írt. Ezek közül legnevezetesebb Eötvös József báróval folytatott vitái: „A nemzetek fejlődéséről néhány szó" és történeti essay Machiavelliről, Montespuieuről a Budapesti Szemlében. Schmerling politikájával nem értett egyet. Párthivei megbízásából Kemény báró 1863. évben, mint Gyulafehérvár képviselője, egy feliratot készített, melyben ennek az országgyűlésnek törvénytelenségét mutatta ki. 1865-ben a Deák párthoz csatlakozott. 1872-ben az erdély református egyház főgondnokává választották. Tisza Kálmán mellett 1875-ben, mint külügyi államtitkár működött. 1878—1882 években földművelési-, ipari- és kereskedelmi miniszter 1882 augusztus 9-től 1886. szeptember 19-ig, mint közmunka- és közlekedési miniszter volt. Kemény Gábor báró egyik legkiválóbb vasúti miniszter volt. Kereken 2000 kilóméter vasútvonalat építettek és helyeztek üzembe minisztersége alatt. Lebilincselően kedves modora, meleg emberi szíve, nagy látóköre és akaratereje a vasutasok számára először biztosította a vasúti illetmény szabályzatban az automatikus előléptetés jogát*). Azt az elvet vallotta „minden nap kell valami jót cselekedni". Nem is mulasztotta el, hacsak megtehette: mindenkinek örömet szerzett, aki csak hozzáfordult. Kemény Gábor, mint tudós, történész a legelsők közül való. A Történelmi Társulat 1877-ben III. elnökké, 1878-ban II. elnökké, Ipolyi halála után pedig elnökké választotta meg.**) Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Nevezetes irodalmi művei: „Nagyenyed és vidékének veszedelme 1849-ben" „A baloldal politikája" stb. Mint kereskedelmi miniszter kereskedelmi és vámszerződéseket kötött Németországgal és Olaszországgal. Az ő minisztersége alatt olvasztották be a monarchiába Boszniát, Hercegovinát, Istriát *) Szolgálati rendtartás és illetményszabályzat 21951. és 21952. 1884. sz. **) V. ö. Galgóczy emlékkönyv VI. füzet 1891. 315