Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

6. FEJEZET. A vasúti szolgálat hősei. — Betörés a Máv igazgatóság pénztárába. — A Király és a Szent Korona. — A magyar gépészeti műszavakról. — Ordódy Pál közmunkaés közlekedési miniszter működése. — A Máv gépgyár németszelleme 1880. november havától magyarrá változik. — A Máv igazgatásának átszervezése. — Báró Kemény Gábor közmunka- és közlekedési miniszter és az 1884. évi szolgálati- és illetményszabályzat. — Mióta van a Mávnak Hivatalos Lapja ? G J

L zálló igévé vált: „a vasutasnak egyik lába a sírban a másik a börtönben van." A veszélyes szolgálatban, ha minden jól megy is, hamarább tönkremegy az emberi szervezet. A sötét éjszakába fúródó száguldó vonat kimerült mozdonyvezetője és fűtője, egyetlen pillanatra sem bólinthat el, mert a gondjaikra bízott élet és vagyon azonnal megsemmisül. A futókerekek, felbontott és sikos kavicságyazatok között ki- és beugráló, rosszúltáplált vasúti hősök: a kocsirendezők szolgálata ennél semmivel sem veszélytelenebb. Valóban egyik lábuk a sírban van, s ha emberi gyengeségük folytán hibáznak: a börtönbe kerülnek. A 70-es évek végén még a betyár-világ is veszélyessé tette a vasúti szolgálatot. Az egykorú közleményekből látjuk, hogy néhány pengő forintért elég sűrűn megölték a pusztaságon élő vasúti pénztárnokot. A fővárosban a rablók udvariasabbak voltak. Megvárták, míg a pénztárnok hazamegy, és mindenki lefekszik. Az éj leple alatt, a magukkal vitt gyertyavilág mellett, kezdték meg a „munkát" az Andrássy-út elődjén: a Sugár-úton. Nem érdektelen feljegyzés, hogy még az éjjeli betörést is két hazafelé ballagó vasúti tisztviselő vette észre, kik még hajnalban is 20* 307