Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁ G OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME MAGYAR NYUGATI VASÚT. Székhely: Budapest Hold-u. 10. Cég : Magyar nyugati vasút. Eng. : a magyar rész az 1869. évi V. tc. áltai, az osztrák „ az 1870. „ febr. 2. kelt és márc. 22én kiadott eng. okm. által. Az 1869. évi V. tc. alapján kiadott engedélyokmányban a „Magyar Általános Hitelbank" Pesten és „Weikershein M. H. és társa" Bécsben engedélyt nyertek 1. egy Székesfehérvártól, Veszprémen, Kis-Czellen, (a mai Celldömölkön) Sárváron, Szombathelyen, Körmenden és SzentGotthardon át Grácz-cal való összeköttetés céljából az országhatárig terjedő fővonalra, 2. egy Kis-Czelltől Pápán át Győrig vezető szárnyvonalra Az 1869. évi május 20-án kelt törvény alapján, 1870. évi február 2-án kelt és március 22-én kiadott engedélyokmány pedig feljogosította az engedményeseket, hogy a délivasut gráczi állomásából kiindulva Gleisdorfon és a Rábavölgyön át a gőzüzemű vasutvonalat kiépíthessék. Az engedélyesek kötelesek voltak 800.000 forint biztosítékot letenni. A részvénytársaság 1870. évi május 18-án alakult meg és az építést azonnal megkezdte. A magyar részen a munka élénk ütemben haladt. A győr-szombathelyi szakaszt 1871. október hó 1-én, a székesfehérvár-veszprémi szakaszt 1872. augusztus 9-én, a szombathelyi országhatári szakaszt 1872. szeptember 1-én és a veszprém-kis-czelli szakaszt 1872. október 3-án adták át a forgalomnak. Az osztrák vonalak azonban csak 1873. május 1-én nyíltak meg. A társaság szerződést kötött a cs. kir. szab. Délivasuttal, hogy Szombathelyen és Székesfehérváron, — a cs. kir. szab. osztrák államvasuttársasággal pedig, hogy Győrben, a nevezett vasutak pályaudvarait közösen használhassa és ez által a nevezett helyeken állomás létesítését megtakarítsa. A vasuttarsaság engedélyt kért a buda-győri vasút létesítésére is. A célja az volt, hogy összeköttetést nyerjen a m. kir. államvasutak vonalaival és részesüljön mindazon előnyökben, melyeket a Máv. — minden külön érdektől mentes — egységes dijszabási rendszere csak nyújthat. Mindhogy azonban a magyar kormány 1881-ben úgy határozott, hogy a buda-győri vonalat államköltségen saját maga fogja kiépíteni, így a magyar nyugati vasút ennek előnyeitől elesett. Ennek ellenében felhatalmazást kapott arra, hogy a körzetében keletkezett hév.-vonalakat saját kezelésébe vehesse. Ez azonban nem segített a társaság anyagi helyzetén, a magyar kormány értesitette a vasúttársaságot, hogy az 1883. évi XXIV. tc.-ben gyökerező jogával élni nem kíván, egyelőre a vasút államosításától eltekint, csupán az üzemét veszi át. A társaság nagylelkű volt: megköszönte a magyar kormány jóságát és inkább az államosítást kérte, mely 1889. január 1-ére az 1889. évi XIV. tc.-vel meg is történt. Ebből a budapesti, illetve jobbparti üzletvezetőség intézte az ügyeit, később ebből keletkezett 1895-ben a szombathelyi üzletvezetőség. A magyar-nyugati vasút budapesti székházának megvételéről érdekes adatokat találhatunk az Országos Levéltárban.*) *) A mai kultuszminisztérium székháza ez az épület. Igazgatóság. Elnök : Gróf Zichy Edmund. Alelnök: Báró Fiáth Ferenc. Igazgatósági tagok: Dr. Altmann Alajos, Fuchs Gusztáv, Jálics Kál290J