Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁ G OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME kel együtt a, „császári királyi szabadalmazott osztrák államvaspályatársaság" elnevezéssel alakult részvény társulatnak adta el, jogot adván ennek egyszersmind, hogy a szeged—temesvári vasutat is, ha az azon megkezdett építkezések befejeztettek, üzletbevehesse és hogy vonalainak kiegészítése végett némely új vasutakat is építhessen. Az 1855. évi február 13-án kötött egyesség szerint, a cs. k. szab. osztr. államvaspályatársaság megvásárolta a cs. k. szab. bécs—győri vaspályatársaságnak Bécstől a Lajtha melletti Bruckig kiépített és Brucktól Győrön át Ujszőnyig építés alatt álló vasutját. Ezen egyezmény az 1856. évi április 28-án kelt engedélyokmánnyal hagyatott helyben, mely az állam vaspályatársaságnak azon jogot is biztosította, hogy a bécs—újszőnyi vasutat a marchegg—pesti vasúttal, esetleg egy a Dunán keresztül építendő híd által, vagy más módon, kapcsolatba hozhassa. Czeglédtől-Szolnokig terjedő vasutat az államvaspályatársaság, az e tekintetben 1857. évi april 4-én kötött és 1858. évi január 19-én jóváhagyott szerződés szerint a cs. k. szab. tiszai vaspályatársulatnak engedgedte át. A társulatnak 1855. évi január 1-én kelt okmányban adott engedélyezési idő tartama, az 1866. évi decz. 1-én kelt egyezmény szerint 1867. évi január 1-étől számítandó 99. évre hosszabíttatott meg. Az 1870. évi XXVII. t. cz. 19-ik §-ának alapján a valkányperjámosi másodrendű vasút engedélyesei ezen vasútengedélyt erre vonatkozó minden jogaikkal és kötelezettségeikkel egyetemben a cs. kir. szab. osztrák államvaspályatársaságra ruháztak át. A cs. kir. szab. osztrák államvaspályatársaság a magyar Korona országaiban lévő vasutjai következők. a.) Marcheggtől Pestig és innét Czegléden és Temesváron át Báziásig, b.) a jassenovai állomástól Oraviczán át Steierdorfig, c.) a Brucktól Győrön át Ujszőnyig teredő és d.) a valkány-perjámosi vasút. Ezeken felül az említett társulatnak, a Lajthán túl fekvő államterületen még következő vonalai vannak: a.) Bodenbachtól Olmüczig és Brünnig, b.) a Brünntől Bécsig illetőleg Marcheggig terjedő vasút és c.) a Schőnautól-Znaimig nyúló összekötő szárny vasút. A vasút szelleme idegen volt. Minthogy Nyugat és Kelet között, — Magyarország testén át vonulva, — a legrégibb kapocs volt ez a vasút: dirigálni akarta az egész magyar közlekedés rendjét. Tisza Kálmán miniszterelnök Bécsben és Budapesten próbálta a vasút államosítását keresztül vinni. A bécsi társaság azonban erről hallani sem akart. Tisza Kálmán erre a bécsi társaság kikerülésével Párisban a főrészvényesekkel megegyezett és ennek eredményeként 1882. június 8-án megkötötte az 1882. XLV. tc. alapján az államszerződést és ezzel kapcsolatban 1883. április 14-én a forgalmi egyezményt. Ekkor került bele a vasút címébe a „magyar" megjelölés. Azután a közgyűlést is felváltva Bécsben és Pesten tartották. A megváltásra nézve is megállapodtak: 1895. január l-re. De Baross már 1891. évben a XXV. tc.-kel államosított. A vezetőség 1877 évben. (amikor a mai Nyugati p. u. épült.) Igazgatótanács. Elnök: Báró Wodianer Mór Alelnök: Gróf Zichy Henrik, Malet Károly. 274J