Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

TOLNAY LAJOS közönségnek. Pl: a „Bolond Istók" egész képsorozatot hozott erről. Az egyik ilyen képen Tolnay Lajos, mint mozdonyvezető a pályán vele szembehaladó bősz bikát (Barosst) halálra gázolja.*) Amikor pedig Tolnay szemmelláthatóan megbukott, akkor Baross (a tótszerecsen) talicskája gázolta halálra Tolnayt.**) Tolnay Lajosnak a Máv-tól történt megválása után a Kaiser Ferdinánd-Nordbahn kínálta fel az igazgatói széket, de nem fogadta el. Ez évben már a „Magyar Mérnök és Építész Egylet" elnökévé választották, (melynek Hollán Ernővel, az első elnökkel, alapító tagja, sőt megválasztott alelnöke volt***). Az elnöki tisztséget 6 éven át viselte. 1887-ben a szabadelvű párt a IX. kerületben orsz. képviselővé választotta. Több cikluson át képviselte a kerületet. 1910-ben a Székesfőváros közmunkatanácsának elnökhelyettese, 1913-ban pedig elnöke iett. 1914-ben vált meg ettől. A Szentkorona Országainak Vasutas Szövetsége is elnökévé választotta. Őfelségének belső titkos tanácsosa és számos magas kitüntetés birtokosa volt. 1918. év április 21-én 81 éves korában halt meg Budapesten. A kerepesi temetőben 45. tábla-7. sor-20. (Krajcsovics család sírboltjában) alussza örök álmát. Soha el nem múló kegyelettel őrizzük emlékét! DEÁK I. az alkotmányos rend első mozdonya. *) 1884. november 30. 5. 1. *•) 1885. november 22. 5. 1. ***) Magyar Mérnök és Építész Egylet: „Technikai fejlődésünk története" 55—56 1. V. ö. „Nemzet" 1885 december 19 245