Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁ G OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME Tolnay Lajost fényesen igazolta az Idő. Talán ha Tolnay Lajos lett volna a vasút vezetője 1904. áprilisában, nem borult volna árnyék a vasutas lelkekre. A sors iróniája, hogy az édesfia, — mint Máv. elnök — kényszerült látni 1918-ban, hogy az összeomlott az a Nagyvasút, testestül-lelkestül, melyet apja tett naggyá. A fiú is az apjának sorsára jutott: mást ültettek helyébe. Tolnay Lajos élete nyitott könyvbe írt rejtély volt, mely mindenki előtt tárva nyitva állt, — de olvasni, csak az írástudók tudtak belőle. A hatalmat és tekintélyt csak jelképileg adták neki. Ezt ő teremtette meg önmagának. Neki csak a méltóságot adták a (6000frt fizetés és 16.000 frt. működési pótlék), dotáció mellé. Ez a hatalom: a tudás és a szeretet hatalma volt. Amikor egész Európa elismerte, a Német Vasutegylet technikai bizottságának elnöke volt, akkor. . . jöttek a fináncok és számolni akarták megtanítani a számok mesterét. Elvont okoskodások, asztal ide-odatologatások , oda- és visszaátszervezések cikk-cakkjának kifejlődését Tolnay, — mint orsz. képviselő, — isteni nyugalommal és a bölcsek derűjével nézte a képviselőházban, ahová a ferencvárosi kerület bizalmából került több cikluson át. De gondoskodtak arról is, hogy néha ő is nyilatkozhasson a sok, előttük még akkor nem elég világos ügyben. Nyilatkozott is, amire félhivatalos viszonválaszokat hírlapok útján kapott. Tolnay elnöksége a Máv. történetében korszakot alkotott. Csak egyet nem lehetett eléggé csodálni, azt, hogy róla sem utcát nem neveztek el, sem a vasutasság szobrot nem állított mindmáig emlékének De még csak születésének százéves évfordulóján emléktáblát sem helyeztek szülőháza falára. Ki volt Tolnay Lajos ? A tudás, szorgalom és becsület mintaképe. Tapintatos megértő, bölcs vezető. A m. kir. államvasutak megteremtője és első elnökigazgatója. Tolnay Lajos 1837. május 31-én született Budapesten. Atyja ügyvéd, a Koburg-uradalom neves jogtanácsosa volt. A kis Lajos már 10 éves korában árvaságra jutott. Kiváló előadási képességét édesatyjától örökölte, mely ragyogó mérnöki pályáján, annyi dicsőséget szerzett neki. Középiskolai tanulmányai elvégzése után, a budai Polytechnikumra került. Teljesen be sem végezhette, mert 1857-ben besorozták katonának és az olasz harctérre vitték. Hősies magatartásáért őrmesterré léptették elő. Harc idején hidakat épített. Az itt 240J