Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

Zárszó

Zárszó E tanulmányban a szerző az alumínium-formaöntészet fejlődéstörténetét tárgyalta. A technológiára csak annyiban tért ki, amennyire ezt a megértés megkívánta. A tárgyalást az alapanyag, az alumínium előállításának fejlődéstörténetével kezdte. Mint láthattuk, a leggyorsabban az iparban használatos alumíniumötvözeteket fejlesztették ki. Ezek főbb irányainak kutatása és alkalmazása az 1930-as évekkel csaknem lezárult. Az olvasztástechnológia gyorsan követte az újabb és újabb ötvözetek színre lépését. A legfontosabb alumínium-szilícium ötvözet, a szilumin nemesítésében (szemcsefinomításában) a magyar származású Pacz Aladár 1920 körüli találmányainak volt máig ható döntő jelentősége. Az olvasztóberendezések terén a villamos fűtésű indukciós és ellenállásos kemencék alkalmazása jelentett forradalmi változást. Az öntőberendezések közül a tömeggyártásban a nyomásos öntőgépek használata vált meghatározó jelentőségűvé, melynek múltja az 1850-es évekig nyúlik vissza. A szerző kutatásával és munkájával az alumínium és ötvözeteinek öntéstechnikai fejlődéstörténetét kísérelte meg végigtekinteni a kezdetektől a II. világháború végéig. E munka folytatása lesz a fejlődés nyomon követése 1945-től 1990-ig.