Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

Alumíniumöntés a hőskorban

Az alumíniumöntödék öntőberendezései közt említendők a henger- és présművek olvasztóműveinek speciális öntőberendezései, amelyekkel nagyméretű tuskókat öntöttek a homogén szövet igényével. A színesfémöntödéktől vették át a Durville-féle öntőberendezést, amely tulajdonképpen egy öntőüst és kokilla egybeépítéséből származott, és az egész lassan egy tengely körül volt billenthető (65. ábra). Züblin (112.993. sz. svájci szabadalom, éve ismeretlen) hengerlési alumíniumtuskók öntésére olyan kokillát ajánlott, amelynek egyik oldala nyitott volt. Az olvadékot erről az oldalról öntötték a kokillába, és a hiányzó kokillafalat a fémtükör emelkedésének megfelelően egy emelkedő fémlapokból álló, „redőny" helyettesítette. A kokillát a 66. ábra szerint függőlegesen lefelé süllyesztették. 63. ábra. A Polák 2255-ös gép rajza